Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-03-01 / 2. szám
^ÉPegyházi Sirató 4.01d*l 1992 MÁRCIUS-ÁPRILIS felé. A gyülekezet felelős azárt a világért amelyikben él. Ez felelőséget helyez a szívünkre, mert korszerűnek keli maradnunk, de meg keli maradni önmagunknak, mégis időszerűnek és időtállónak, amihez Istentől kapjuk az elfogy hatatlan erőt. Hogy lehet az egyház eleven és korszerű, hogyan felelhetünk meg a kihívásoknak? Lépést tudunk-e tartani az egyre gyorsuló világgal? A megoldási kísérletekben mire törekedjünk? A hangsúly azon van, hogy mit tud mondani az egyház a mai embernek? Tudunk-e szót érteni? Az első keresztyén gyülekezetek nem voltak népszerűek, mégis terjedt az evangélium. Nem a külsőségekben kell keresni a megoldást, hanem abban a mondanivalóban, amit a gyülekezet tagjai megélnek és tovább adnak életük bizonyságtevésében. Hogyan szólalhat meg tehát az egyház korszerűen, időszerűen? Az evangélium hirdetéséhez az alap Jézus Krisztus élete, szenvedése és halála. Isten kegyelmének ideje ezen a történelmi eseményen keresztül érkezett el hozzánk, s ez sohasem lesz elavult és korszerűtlen. Gyülekezetünk életét építsük erre az isteni megváltói munkára, s akkor mindig korszerűek leszünk. Gond a világiasság kérdése is. Az egyház világa nem egy más világ, az egyház, a gyülekezet evilági valóság, itt él a világgal, Istennek engedelmeskedik, a világ fele. Ez az egyház világiassága. Az egyház és világ feszültségét testünkben hordozzuk, amelyre megoldás az Ó igéje Jézus Krisztus. Az egyháznak, a gyülekezetnek mindig volt és mindig lesz feladata a társadalomban, amit a világ maga helyez rá és elvárja tőle annak megoldását. Ez a nagy felelősségünk a világban. A világ vár minket, ez a küldetésünk, a feladatunk, hogy szolgálatunkon, bizonyságtevésünkön, igehirdetésünkön, egyszóval gyülekezetünk életen keresztül Isten országa jusson diadalára. Szabó Sándor ontarioi ref. lelkipásztor 1992 február 8-án Hollywoodban a gyülekezeti munkás képző tanfolyamon elhangzott tanulmány rövid változata. EMLÉKEINK UTÁN KUTATVA EMLÉKEZÉS VASÁRNAPJA Amint íróasztalomnál ülve nekikészülődöm megírni a beszámolót a Hollywoodi Magyar Református Egyház február 16-án megrendezett "Emlékezés vasárnapja" című érdekes újszerű közösségi eseményről, hirtelen rádöbbenek , hogy én most tulajdonképpen a Los Angeles-i magyarság történelmét írom. Rádöbbenek, hogy a magyar újságok, folyóiratok filmfelvételek, fényképek tulajdonképpen szerte a világban a magyar történelem kisebb-nagyobb eseményeit rögzítik, hosszú idő óta , eseményeket, melyek a Magyország határain kívül élő magyarság életéből adnak maradandó képet. Egy-egy kulturesemény, előadás, egyházak tevékenysége, cserkészeink működése, az 56-os forradalom tüntetései, felvonulások, az 56-os Szabadságharc emlékművének, majd a Mindszenty hercegprímásról elnevezett tér felavatási ünnepsége mind emléket állított a hazájától elszakadt magyarság életéről. Ezekből a régi újságokból megtudható az is, hogy az elmúlt több mint négy évtized kommunista elnyomása alatt az itteni magyarság szívében vitte a piros-fehér-zöld zászlót és minden alkalmat megragadva hallatta az ellenzék szabad véleményét. Nos, ez a vasárnapi rendezvény kitűnő tanúsága volt a Hollywoodi Magyar Református Egyház színvonalas, a magyar kultúrát ápoló és terjesztő munkájának. A katasztrofális esőzés után vasárnap kibújt a nap, így el tudott jönni a templomot zsúfolásig megtöltő magyarság. Az igehirdetff Varga P.P. felvétele Nt. Vass Zoltán az egyház lelkésze megragadó, lélekbe hatoló igehirdetését feszült figyelemmel hallgatták a megjelentek, akik között ott volt Márton András az új Los Angeles-í főkonzul is és aki az istentisztelet végén közvetlen szavakkal köszöntötte a hallgatóságot, örömének adva kifejezést, hogy ismét alkalma nyíliknagyszámű magyar-amerikai honfitársával megismerkedni. Az ebédet ezúttal is a nőegylet fáradhatatlan tagjai készítették. Emlékezés Vasárnapi Gyülekezet
