Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-05-01 / 3. szám
négy házi ^ShiradcS* /*: •§ a Kiwnimi nw* Ur*» j 1992 Május-Június 13. Oldal . A cserkészet elteijesztésében az 1912- es stockholmi olimpiának is nagy szerepe volt. Ennek a világhírű sporteseménynek alkalmával különböző nemzetbeli cserkészek nagysikerű találkozót és bemutatót rendeztek. Erről az eseményről az egész világsajtó beszámolt és több mint valószínű ez Magyarországon is egyre inkább felkeltette az érdeklődést. Az 1912-es év más szempontból is döntő jelentőségű vóít az otthon? cserkészet számára. December 28-án karácsonyi légkörben megalakul a MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG. Ez alkalommal szövegezték meg a baden-poweíli törvények magyar változatát, vagyis a 10 cserkésztörvényt. Péter Bá Csoportkép a cserkészekről. Varga F.P. felvétele. FORDÍTÁSI FELADAT Kedves olvasóink! Versenyt írunk ki egy szerény 10 dolláros jutalom felajánlásával a következő vers legjobb magyar fordításáért, különös tekintettel annak költői átültetésére. A nyertes fordítását közölni fogjuk a szept-okt.-i számunkban. Beküldési határidő 92 augusztus 31. “That someday may man realize that all the earth, (he seas and skies Belong to God who made as all: The rich, Use poor, the great, the small. Aud ia the Father—« Holy Light No uiau is yellow, black or white And Peace on earth cannot he found Until we meet on common ground And every man becomes a brother Who worships God and loves each other." ANYANYELVŰNK Egyik jeles nyelvészünk vette észre, hogy a VALAHOL határozószó divatba jött A közéleti nyelvhasználatban ma szinte kiveszett az ÚGY GONDOLOM, nincsen ÚGY VÉLEM, nincs AZT VALLOM lés hasonló értelmű társaik/, mindössze a VALAHOL határozószó virul a szokásos szerepköreitől meglehetősen eltérő grammatikai környezet virágágyásában. A jelenség fő oka nem a nyelvi igénytelenség, bár az is, nem anyanyelvi műveletlenség, pontosabban kiműveletlenség. Nem ezek miatt teijedt csak el. tudjuk, az elmúlt évtizedekben sokakban kialakult a felelősségvállalástól való tartózkodás, félelem, irtózás. Ezzel együtt el eltűnt az önálló véleményalakítás határozottsága is. Mindennek /természetesen nem az egyetlen/ nyelvhasználati vetiilete a VALAHOL, amely segíti az amúgy is alig észlelhető véleményecskét ködbe burkolni. Az efféle megnyilatkozást azután nem nehéz vállalni: " Valahol meg kell mozgatni a gyülekezet felelőségét"; "A rendezvényeknek VALAHOL a közösség élénkítését kell szolgálniuk”,és: "VALAHOL mindenkinek megvan a maga igazsága”. Az erkölcsi tartás lazasága vagy tárgyiműveltségbeli pontatlanság? Egyremegy, mindkettőt jelzi a nyelv, illetőleg a stílus, amely maga az ember. ...CSAK FALEVÉL A "Magyar idézetek könyve" magyar klasszikus könyvkiadásunk legjobb napjaira emlékeztető kötet. Erki Edit válogatása Vajthó László " útmutatása" szerint készült /Vajthó tanár úr diákjaival együtt szerkesztette s adta ki csaknem fél évszázaddal ezelőtt e mostani kötet elődjét és példaképét/; legfeljebb csak "korszerűsítette" azt, amit Vajthóék elkezdtek. Témák szerint tagolódnak ezúttal is a rövidebb-hosszabb idézetek - Isten az első téma s a korszellem az utolsó - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyarságtudat megalapozásához segítse hozzá olvasóját, használóját. Az átérzett, megfontolt és vállalt nemzettudatot kívánja segíteni e könyv, " Széchényi és Kossuth, Németh László s Bálint György, Csurka István és Eörsi István gondolatait rímeltetve s ütköztetve." Az első idézet Balassi Bálinttól való, az utolsó Szilágyi Ákostól. Köztük az évszázadok valamennyi érdemes magyarja. Alig gondolná az ember - kiváltképpen, ha iskolai tananyagként ismeri csupán Babitsot, a "poéta doctust" és az " elefántcsonttoronyba zárkózót", - hogy a legtöbször nem az Isten, hit, kétely című fejezetben, nem is az életről és halálról válogatott bölcsességek között, de még csak nem is a magyarság és Európa kötődését megvilágító idézetcsokorban találkozik lélekbemarkoló soraival. Hanem a "Hazaszeretet" című fejezetben. "Mi minden voltál már nekem, édes hazám!" - sóhajt a költő nagybetegen, Ezerkilencszáznegyven című versében, majd sorolni kezdi hétköznapi emelkedettséggel: "Észrevétlen voltál, mint a jó levegő, majd égő fájdalom mint a szoros cipő..Homlokomon bélyeg..a nyakamon járom...De mostan kősziklám vagy és erős váram...Mi minden voltál már nekem, édes hazám! De most érzem csak, hogy mi voltál igazán...Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él." Nem lenne teljes azonban ez az idézetgyűjtemény, ha Babitsnak az aggodalmairól nem közölne sorokat. Az "Elfogy a magyarság?" című tanulmány legsötétebb sorait is közreadja a magyar idézetek e mostani könyve: " Ha meghalunk, lelkünk velünk hal meg. Irodalmunk, szellemünk minden alkotása, mindaz, amit tettünk és teremtettünk, halhatatlan műveink halhatatlansága eltűnik mintha sohasem lett volna. A varjú sem károg utánunk". E komor figyelmeztetés egyetlen és legfőbb ellenszere - nem nehéz kiolvasni a babitsi sorokból- a hazaszeretet. A " Magyar idézetek könyvét" szerkesztője s kiadója parlamenti szónokoknak és sorsukon töprengő hétköznapi embereknek ajánlja. Mindenkinek érdemes forgatni e könyvet, aki magyarnak vallja magát.
