Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)

1992-05-01 / 3. szám

—»^egyházi ^hiradr^

1992 Május-Június

3. Oldal- Végül is nem arra tettünk fogadalmat, hogy mekkora legyen a kereszt, melyet magunkkal viszünk Betlehembe! - magyarázták egymásnak és elhitték egymásnak.

Később már azért is megfaragták a keresztet, hogy kényelmesebben feküdjön a vállukon, vagy hogy tarisznyájukat rá tudják akasztani egy szögletre.Terhük így jelentősen csökkent, de a kereszt mintha elveszítette volna régi alakját. Az is előfordult , hogy egy keresztet jó pénzért eladtak egy ritkasággyüj tőnek és úgy pótolták, hogy a megmaradtak egyikét vízszintesen kettévágták.

Egyedül János, ez az együgyű és egyébként is semmirevaló favágó nem nyúlt a maga keresztfájához. Szívesen mondanánk, hogy állhatatosságát a Krisztus iránti szerelem táplálta, de ezt állítva messzire távolodnánk el az igazságtól. A favágó járatlan volt minden egyházi tanításban és a hite is gyönge lábakon állott, de mérhetetlenül büszke volt a keze munkájára, a testénél magasabb, remekbe faragott keresztre. Úgy érezte: ez a legjobb, ami erejéből kitelik, és inkább a saját húsából faragott volna le, mint hogy ehhez a kereszthez hozzányúljon.

Aránytalanul súlyos terhet cipelve János fokozatosan elmaradt könnyebben mozgó társaitól, előbb csak néhány méternyire, aztán egy útkanyarra, végül a többiek eltűntek előle a hegyek kéklő karéjában. A favágó egyedül vonszolta magát tovább, elemózsiája már rég elfogyott, lába kisebesedett az ösvények kövein, esténként a holtak fáradságával rejtőzködött el a bokrok között.

Szemét elkerülte az álom, szidalmazta magát, miért nem hajítja el ezt a régi keresztet, miért cipeli tovább az ellenséges vidéken, a győzelmére gőgös pogány hatalom élő céltáblájaként.

Mi nekem ez a kereszt? - kérdezte magától. - Hiszen még a templomba sem engedtek be, mert a módos hívek nem állták izzadt szagomat. És mi vár rám ha elviszem Betlehemig? - és nem talált választ a saját kérdésére. Reggelre mindig összegyűlt a csontjaiban annyi erő, hogy ha átkozódva is, de feltápászkodjon és tovább emelje lábát a végtelen út hosszában. Elmúlt a tavasz és a nyár, reggelenként már dér ült meg a levelek

színén, mikor János végre leért a hegyekből. Váratlanul megpillantotta vele együtt indult, de messze előre sietett társait. Az történt ugyanis, hogy egy hirtelen földrengés megbontotta az utat, mély és széles árok tátongott keresztben rajta, öble megtelt mérges kígyókkal és ölésre elszánt skorpiókkal, egy szempillantás alatt végeztek volna a közéjük zuhanó emberekkel. A szakadék beláthatatlan messzeségben húzódott, kikerülni lehetetlen lett volna. A bajt csak növelte, hogy ezen a kopár környéken sehol sem nőttek olyan fák, melyekből hidat lehetett volna ácsolni és átkelni rajta a túloldalra.

A zarándokok útjuk során már széltében-hosszában lefaragták a magukkal cipelt keresztet, a silány maradék már nem ívelte át a szakadékot, mikor megpróbálkoztak vele, lezuhant a mélybe.

János ez az együgyű és semmirevaló favágó a közelükbe érve ujjahegyével megbökte kalapja zsíros karimáját és a maga megőrzött keresztjét átvetette az árkon-elérte vele a túlsó partot. Kényelmesen átkelt, az alig megfaragott tölgy meg sem reccsent alatta. A többi zarándok kérte, hogy segítsen rajtuk, ne hagyja őket szégyenben visszatérni, de a favágó csak a fejét rázta: - Igenis térjetek vissza és adjatok számot a bennetek bízóknak ígéreteitekről, melyeket az indulásnál tettetek a túlvilági üdvösségről és a földi jólétről. Lássák az emberek, hogy mi történt a kereszttel, melyet rátok bíztak, hogy veszett el forgácsrólforgácsra! Kényelemből, gyávaságból, haszonlesésből! - mondta elég gőgösen, mert, mint említettük, János messze volt minden tökéletességtől. A túloldalon újra a vállára vette a keresztet és megszaporázta a lépteit. Már esteledett, és új csodára számítva, éjfélre Betlehembe akart érni.

[i

A MAI GYÜLEKEZET MISSZIÓJA.

A gyülekezeti munkásképzőn elhangzott előadás

Ezt a címet úgy is lehetne megfogalmazni: A mai délkalifomiai magyar gyülekezet missziója. E címben három dolog van: l.Mi az

egyház?

2. Mi a misszió lényege?

3. Mit akarunk mondani ezzel, hogy "MAI'1 ?

Ma az egyházról sokféleképpen

gondolkoznak az emberek. Van aki azt hiszi, hogy az egyház: A TEMPLOM, AZ ISTENTISZTELET, A LELKI- PÁSZTOR. A különböző egyházi szertartások vagy a különböző egyházi szervezetek. Persze vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy az egyház egy INTÉZMÉNY, s a legrosszabb esetben, hogy az egyház egy business.

Hogy mi az egyház, azt a mi hitvallásunk, a Heidelbergi Káté fejezi ki vagy fogalmazta meg a legjobban a reformáció korában. A káté, az Apostoli Hitvallás, 54. kérdése így hangzik: "Mit hiszesz az egyetemes keresztyén anyaszentegyházról? A felelet: "Hiszem, hogy ISTEN FIA, a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből, SZENT LELKE és IGÉJE állal, az igaz hit egységében, MAGÁNAK az örökéletre kiválasztott GYÜLEKEZETÉT gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja, és hiszem, hogy én is ennek ELŐ tagja vagyok és örökké az is maradok. "

Az Új Szövetség az egyház jelölésére a görög EKKLES1A szót használja, ami azt jelenti: a kiválasztottak, a KIHÍVOTTAK közössége. Az első világháború előtti időkben az egyházat elődeink mindig az EKKLÉZSIA szóval jelölték; ami ma így hangozna: "A hollywoodi magyar református szent ekklézsia". Mert Isten személyesen szólít embereket, hív ki ebből a világból az Isten országa számára az O dicsőségére. Itt jön aztán egy csomó kérdés: Hogyan lettem keresztyén? Mikor hallottam az életemben először Isten nevét, Jézus nevét? Mikor hallottam először EGYHÁZRÓL? GYÜLEKEZETRŐL?. Mikor és hogyan hívott Isten, hogy az övé legyek?

Hogy mi az EKLÉZSIA értelme, azt legszebben a magyar fordítása fejezi ki: ANYASZENTEGYHÁZ. Ebben ki van fejezve, először, hogy az egyház SZENT, mert ISTENTŐL van a LÉLEK által KRISZTUSBAN, másodszor, hogy az egyház EGY (lehet több felekezet), amig minden gyülekezet elfogadja fejének az Ur Jézus Krisztust, "mert EGY az UR, EGY a HIT, EGY a KERESZTSÉG, EGY az ISTEN és mindenek atyja,” harmadszor, az egyház, a gyülekezet olyan, mint egy "HÁZ" , mint egy otthon, egy család, amely elfogadja az Úr Jézust, mint az ő életüknek a MEGVÁLTÓJÁT és neki engedelmeskednek. Kínában az 1966-