Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)

1992-03-01 / 2. szám

**®r'Hegyházi

^hiradtít*

1992 MÁRCIUS-ÁPRILIS

11. Oldal

fölvegyük a hitre nevelést is. Ha ugyanis Isten nélkül akarjuk megoldani problémáinkat eleve reménytelen küzdelmünk - szögezte le Balczó András".

"ÁLDÁSMEGSZAKÍTÁSBAN

ÉLÜNK..."

Egy mai álláspont Magyarországon az abortuszvitában: Senki nem képes ma

Magyarországon megmondani, hogy mikortól kezdődik az élet, s én sem" - mondja egy képviselő, akinek a neve talán azért nem fontos mert úgy tálalja, hogy a társadalom "többsége" az ő nézetét vallja ami ebben az esetben nagyon is megkérdőjelezhető. A tudományra hivatkozik, amelynek "álláspontja szerint emberi létről akkor beszélhetünk, ha bizonyos pszichés állapot bekövetkezik. Ehhez pedig két dolog szükséges: legyen agyműködése a magzatnak, és legyen idegrendszere. A megfogant embriónak pedig tizenkét hétig nincs agyműködése és nincs idegrendszere. Tehát a szó erkölcsi értelmében nem beszélhetünk emberről, csupán olyan lényről, amelynek esélye van az emberré válásra. így azt javasolja, hogy tizenkét hétig az anyának teljes önrendelkezési joga van, mellyel élhet, ha meg akar szabadulni a magzattól. Tehát addig az időpontig amíg a a személy még nem ember a szó erkölcsi értelmében, DE BÁRMIKOR AZZÁ VÁLHAT."

Czakó Gábor, aki író ad egy feletébb komoly magánvéleményt, mely valójában feltételezi ebben a kérdésben az Isten jelenlétét és így a mi teológiai látásunkat is: " ...én azt gondolom, hogy az elfeledett metafizikus gondolkodási móddal közelíthető meg a kérdés. A régi nyelv ismerete még azt a kifejezést, hogy áldott állapot, ami ellentétes a mai elnevezéssel, hogy terhes. A teher súlyos, nehéz állapot, lefelé húz, kellemetlen dolog. Normális ember igyekszik megszabadulni tőle. Azt gondolom, hogy amikor a nyelvünkből kiszorult az áldott állapot kifejezés, egyúttal a teher lépett a helyébe, és ez jelentős gondolkodásbeli változást is hozott. Ha terhességről beszélünk, egészen más dologról beszélünk, mint amikor áldást mondunk. A terhességet meg lehet szakítani, ez terhességmegszakítás. Az áldásmegszakítás kissé más dolog. Én úgy

érzem, hogy ma áldásmegszakításban élünk..." - talán az élet más területein is!

LESZ-E MAGYAR REFORMÁTUS VILÁGZSINAT?

1991 őszén Tőkés László, királyhágómelléki püspök fogalmazta meg a világzsinatnak a gondolatát, mely lehetőségként már felvetődött a II. Magyar Református Világtalálkozón is.

A szlovákiai református egyház püspöke dr. Mikó Jenő erről így nyilatkozott: "Nemcsak liturgiái egység, teológiai tisztánlátás, egyháztörténeti szempontok, vagy egységes énekeskönyv használata miatt van erre szükség, hanem olyan rendszeres kiadványok készítése miatt is, mint például az egységes Bibliaolvasó Kalauz.

Nagyon fontos, hogy minél szélesebb területen együtt munkálkodjunk, hogy legyen közös kitekintésünk az irodalom, a sajtó terén, ahol egymást tájékoztatni tudjuk. Ki kell épülnie végre egy olyan egészséges hálózatnak - vagy talán pontosabban fogalmazva egy kapcsolatrendszernek -, ahol az amerikai, kanadai, dél-amerikai, ausztráliai, magyarországi, romániai, kárpátaljai, vajdasági szlovákiai stb... magyarok erősíthetik identitástudatukat. Éreznünk kell, hogy nemcsak közös műltunk van, de közös a felelősségünk is: szerte a világban, minden időben hirdetni Krisztus evangéliumát, a reformáció felismert igazságát, erejét."

Kérdés, hogy mikor és hogyan fog megvalósulni ez az egységre való törekvés, mikor még az egymás közelében élő gyülekezeti tagok sem tudnak kijönni egymással.

BULÁNYI GYÖRGY SZERZETES LOS ANGELESBEN JÁRT

Sokan nem tudták és ma sem tudják, a los angelesi magyarok közül, hogy mit szalasztottak el, amikor lemaradtak Bulányi atya San Fernando völgyi Református Egyházban február 7-én tartott előadásáról. A Magyarországról itt körutat járó piarista szerzetes egy élő történelem ma már. Valószinű többen is olvasták a helyi újságokban a róla megjelent ismertetőt, amelyek aktivitásáról és bebörtönzéséről részletesen szóltak. 73 évesen korát meghazudtoló frisseséggel és emberi tisztánlátással szólt hozzánk. A hit belső és külső bizalma sugárzott egyéniségéből. Egyszerű volt és meggyőző, olyan kérdésekben, melyek századok óta égető sürgősséggel kerestek választ magyar társadalmunkban. A háború és béke, a család és gyermekáldás, erőszakmentesség és szeretet, történelmi átértékelés témák mind terítéken voltak és időnként vitát váltottak ki. Ez tette annál érdekesebbé Bulányi atya egyszerű de nagyon szilárd kiállását az Isten igéjének tanítása mellett, melyet nem ferdíthet el sem a hagyomány, sem a saját nemzeti érzéseink /bár az csak akkor ér valamit ha Istenbe vetett hittel is párosul/, sem a szüntelen acsarkadó Sátán ereje. Nem volt ő, sem elfogult tanaival, sem szélsőségesen kegyes, aki mindent az Úrra hárít, hanem nagyon is reálisan a mi felelőségünket és szerepünket hangsúlyozta. Arra a mindig is nagyon kihívó állításra, hogy a világ is ezt vagy azt teszi világosan és egyértelműen felelt meg "Én azt nem teszem, és az igaz, hogy így más leszek mint a többi". Tudatában van annak, hogy az általa hirdetett Isten országa nem tűzzel és vérrel jön el, azt már véghezvitte Jézus, hanem a világ a szeretettel fog konfrontálódni, melynek elnémító hatalma van. Ezt tapasztaltam azon az estén is amikor beszélt... csak hallgattam, hallgattam s éreztem, hogy az én szívem mélyéről is beszél.

Bulányi atya a magyar bázisközösségek megteremtője. Az ország szovjet megszállása után kezdte el a kis sejtek szervezését, hogy a hitre nevelést ébren tartsa. Ezek a közösségek később a "bokor" elnevezést kapták.