Egyházi Híradó, 1991 (27. évfolyam, 1-2. szám)
1991-09-01 / 1. szám
~**^egyházi ÜhiradÄ í© —----------^ 1991 SZEPT.-OKT. 11. Oldal lelkipásztor el kívánna érni nem üti és nem is ütheti meg a szintet amit szeretne. El kell fogadnunk alázattal hogy emberi képességünk még a legszentebb küldetésben is magán hordozza a végesség, a korlátozottság bélyegét. Ezt Jézus maga is tudta, s talán a legszembetűnőbben ez ott nyilvánul meg, amikor az "aratás Ura"szolgálatba állította a hetvenkét tanítványt: ”... és elküldte őket maga előtt ketessével minden városba és helységbe ahova menni készült. így szólt hozzájuk: "Az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba." Olyan jó lenne egyszer, s mindenkorra megtanulni, elhinni végre, hogy a református presbiter nem csak azért van, hogy jóváhagyja a költségvetést és a számadást. Nem csak az a feladatuk, hogy csak a külső feltételeket biztosítsák, hogy csak az épületek állagát óvják, hanem hogy a közelükben élő, általuk ismert és elérhető lelkekért hordozzanak felelőséget. Ez az a tisztség, amely csak abban az esetben valósul meg ha a presbiterek a lelkipásztor kinyújtott kezévé válnak. Csak így válhat valóra az a vágy, hogy a a gyülekezet kinője önmagát és ne csak névleges tagjai, hanem pásztorolt lelkei legyenek egyházunknak. A kérdés mostmár csak az hogy hogyan lehet ide eljutni? Csak úgy, ha nemcsak olvassuk a Bibliát, hanem Íriszük is, ami benne le van írva! Elfogadjuk a magunk számára! Nem vagyunk-e olyanok sok esetben, mint a patikában dolgozó ember, aki minden nap bemegy a gyógyszertárba, s boldog, hogy mennyi nagyszerű készítmény van körülötte, de ha megbetegszik ez még nem jelenti, hogy ettől meg is gyógyul. Mennyien elmondják ma körülöttünk , hogy én olvasom a Bibliát! Ez olyan, mint amikor valaki beteg és megkapja a gyógyszert, s elkezdi olvasni a használati utasítást, de ettől még nem gyógyul meg! Felolvashatja a gyermekének, megtanulhatja kívülről, de a használati utasításban az áll, hogy be kell venni! Mert ha ezt elmulasztja, hiába van a házában a legdrágább, legnagyszerűbb gyógyszer is! Nem segít! Attól, hogy olvasod a Bibliát, hogy ott van a hé/udban, hogy hallasz prédikációkat, még nem vagy megmentve. Számunkra Jézus az orvosság, itt kell elfogadni! O bocsáthatja meg bűneidet, általa születhetsz újjá. Az áll a Bibliában "akik pedig befogadták , azoknak megadta, azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekei legyenek, mindazok, akik hisznek az Ő nevében!" (Jn 1,12). Voltak Jézus Krisztus mellett is emberek, akik csak azért mentek, hogy meggyógyuljanak testileg, vagy a testi kenyeret elvegyék, s mentek tovább. A tízleprásból csak egy tér meg hozzá megköszönni, az ötezer megvendégelt is elszéled. A presbiternek, ha valaha akkor ma ettől többet kell tennie! Egy egyház megújulásához nemcsak új lelkipásztorra van szükség, hanem presbiterei és hívei megújulására legalább olyan szükség van! Erre nem lehet azt mondani, hogy én ezt nemtudtam. Jézus Nikodémusnak mondja: "Te tanítója vagy Izraelnek, és ezt nem tudod?" Nem lehet azt mondani, ha nagy sebességgel száguldók és megállítanak, hogy nem tudtam mii csinálok. Mert, aki járműbe ül annak tudnia keli, hogy mi a szabály! Ha valaki presbiter, tudnia kell, hogy felelős Isten és emberek előtt a gyülekezet életéért! És, ha valaki száguld az úton, elüt valakit, nagy nyugodtan hazamegy, s amikor megtalálják azt mondja: "Ó, nem kell azokat a közlekedési szabályokat olyan komolyan venni! - Mit gondoltok az ilyen emberről? - De mennyi ilyen ember van, aki így gondolkozik Isten igéjéről! Nem kell azt olyan komolyan vagy szó szerint venni! Igen is komolyan kell venni! Jézus legyen a szi vetekben! Újuljatok meg lel kelekben! Valljátok az apostollá!; "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!" S, ha te megújulsz, ha a presbitérium megújul, núnt a tóba dobott kavics körül kisebb, majd egyre nagyobb körben hullámok keletkeznek, így újulhat meg egyházunk, s töltheti be hivatását és kiküldetését Isten Szentlelke segítségével! Most rajtad áll! Zárd szívedbe Jézust! Kérd Isten megújító Szendéikét! Segíts lelkipásztorodnak, hogy ne csak maga hordozza a nép terhét! (Ref. Egyház cikke alapján.) KÉPEK ÉS UTÓHANGOK A MAGYAR REFORMÁTUSOK II VILÁGTALÁLKOZÓJÁRÓL Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója megtartatott 1991. június 21-30. között. : "Tebenned bíztunk eleitől fogva..." (90. Zsoltár) Magyarország. Emberek, kik e helyről indultak el vaiaha, sokáig éltek távol egymástól. De mindvégig összekötötte őket hitük, dicsőségeik és gyászaik közös öröksége. Most engedve az érzés szólító szavának. . . közel negyven országból érkezve ismét találkoztak. Több mint öt évtizedet kellett arra várnia a református magyarságnak, hogy egybegyülekez-hessen és hálát adjon megtartásáért, áttekintse jelenét ás próbálja meg fogalmazni törekvéseit lövőié érdekében. .- >*.. .. A v II. Magyar Református Világtalálkozó igen sok lelki, szellemi ajándékkal gazdagította az otthon és határainkon tűi élő magyarság egészét. Üzenete kettős: rámutatott arra, hogy mennyire fontos a hitbeli háttér a kisebbségi és a szétszórtságban élő testvéreink megmaradásához és megtartásához. És mindennel szemléletesebben jelezte: legyenek közöltünk bármilyen válaszfalak, amelyeket a történelem sorsfordulói kényszerfteítek reánk, ez a nép ki akarja, ki tudja fejezni együvé tartozását, melytől nem tántoríthatják e! sem külső politikai közbeveítetések, sem belső ellentmondások. A megnyitó kiemelkedő eseménye a Kálvin-tén templomban a Ravasz László emléktábla avatása volt akinek személisége szervesen beépült az amerikai magyar reformátusság történetébe.
