AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Bene Sándorné: 16–17. századi protestáns kiadványok az Egyetemi Könyvtárban
Bene Sánáorné egyik a Jelenések könyvének magyarázata 11 — egyike a szerző számos bibliamagyarázatának, amely Váradon jelent meg, 1568-ban. Méliusz Juhász Péter életrajzíróinak jellemzése szerint racionális gondolkodású, kemény, harcos reformátor volt, aki nem rokonszenvezett az „eretnek tévelygésekhez" vezető, rajongó pietista megnyilvánulásokkal. Érdekes, hogy mégis vállalkozott az Újszövetség legnehezebben értelmezhető könyvének a magyarázására, amelytől több kommentátor idegenkedett, például Luther is. Talán éppen azért, hogy kivédje a rajongók félremagyarázásait. A bibliai szimbólumokat általában helyes érzékeléssel, ugyanakkor költői fantáziával ragadja meg, alapos teológiai és nyelvi ismeretek alapján,(pl. az üvegtengert az Ige tisztaságával hozza összefüggésbe), bár nem mentes a felekezeti elfogultságtól, pl. az Antikrisztust több helyen is hangsúlyozottan a pápával azonosítja. E könyv 1956-ban került könyvtárunkba a Széchényi Könyvtárból, átengedett fölöspéldányként. Méliusz Juhász Péter másik kiállított könyve nem teológiai, hanem természettudományos, illetve orvosi-gyógyszerészeti művet tartalmaz, a Herbáriumot 12 , amely Kolozsváron jelent meg 1578-ban, Heltai Gáspár özvegyénél, 6 évvel a szerző halála után. (Sándor István bibliográfus ugyan feltételez egy korábbi, 1562es debreceni kiadást is Magyar Könyvesház című bibliográfiájában, de ezt az adatot Szabó Károly nem tartja hitelesnek, bizonyára joggal.) 13 Tulajdonképpen ez az első magyar gyógyszerkönyv, a szerzőnek pedig utolsó műve, amelyet korai halála miatt nem tudott befejezni. Méliusz Juhász Péter a legkorszerűbb 16. századi külföldi szerzők, Adam Lonicerus (1528-1586), Pietro Andrea Mattioli (1501-1577), Hieronymus Bock (1498-1554) és Leonhard Fuchs (1501-1666) növénytani művei mellett ókori szerzők, Plinius, Galenus, Dioscorides műveit is felhasználja e munkájához, amely kiemelkedő jelentőségű a magyar nyelvű tudományos irodalom több ágának: a botanikának, orvostudománynak, néprajznak és a nyelvtudománynak a vonatkozásában is. Többszáz növényfajt ír le, s 2000 új növénynevet közöl, újakat is alkot. Kiemelten foglalkozik a gyógynövényekkel, leírja a betegségek 16. századi gyógymódját is. Bottyán János református lelkész (1911— 1984) összefüggésbe hozza e természettudományos munkát a szerző papi hivatásával is: „A babonák, dorbézolások átkát, a bűnök súlyát Méliusz a sokféle betegségen és a gyakori gyermekhalandóságon mérte le. Ezek leküzdésére írta Herbáriumát." 14 Az Egyetemi Könyvtár itt látható példányához kiegészítésként hozzá van kötve egy terjedelmes 17. századi magyar nyelvű kézirat, amely gyógynövény-recepteket ajánl különböző betegségek kezelésére. Ezenkívül még két kötet látható e tárlóban, lutheránus szerzőktől. Az egyik egy 11 tagú kolligátum, amely a wittenbergi reformáció legjelesebb képviselőinek a 11 MELIUS JUHÁSZ Péter, Л^ Syent lanosnac tött ielenesnec iga\ es iras szerint való magyarázása, Varadon, 1568. 12 MELIUS JUHÁSZ Péter, Herbarium: a^faknac, füveknec nevekről, termésetekről és hasznairól, Colosvárat, 1578. 13 Vö. Régi Magyar Nyomtatványok, I., Bp., 1971, 414. 14 BO'ITYÁN János, Hitünk hősei, Bp., 1982, 34. 152
