AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei
A középkori Magyarország Ordinarius könyvei szereplő, majd fokozatosan visszahúzódó „rubrica" szó itt már származékaiban vagy járulékosan sem található meg. A tartalmi elemek megítélésekor körültekintően kell eljárnunk. A könyvben megmutatkozó jelenségek nem egyetlen okra vezethetők vissza: kétségtelenül számolnunk kell a Tridenti Zsinatot követő liturgikus átalakulás purista szellemének hatásaival, de a korábbi esztergomi hagyományoktól való eltávolodás abból is származhat, hogy Telegdi Miklós csak helyettes adminisztrátora, 136 és nem érseke volt a főegyházmegyének, a káptalan pedig gyakori önmeghatározása szerint számkivetve volt Nagyszombatba. 137 Az ordinárius például említi ugyan, hogy az elpusztult katedrális a Szent Márton napját követő vasárnapon ünnepli fölszentelését, de azt is közli, hogy a nagyszombati főtemplom dedikációs évfordulója ettől különbözik. 138 Az esztergomival intézményesen folytonos nagyszombati egyház szokása tehát középkori-regionális értelemben éppúgy átszínezhette a korabeli gyakorlatot, mint ahogyan hathattak rá az Európában akkor rohamosan terjedő liturgikus tendenciák. Mindenesetre az 1580-ban közölt kalendárium és szanktorále számos ponton eltért a korábbi esztergomi gyakorlattól. Föltűnő például, hogy míg Eger és Esztergom liturgikus tiszteletben részesített szentjeinek sorozata közt csak árnyalatnyi a különbség, addig az Ordinarium néhány Esztergomra jellemző szentet és időpontot elhagy, és számos további, főként római vagy Magyarországtól nyugatra ünnepelt szentet vesz föl naptárába. A magyar szentek és a magyarországi szanktorále leglényegesebb pontjai mindamellett megőrződnek: Telegdi Miklós kalendáriuma nemcsak a régibb ordinárius okétól tér el, hanem még inkább az 1674-es, már valóban romanizált Directorium-étól is. 139 Érdekes, és valamelyest a nagyszombati száműzetés regionális hatását föltételezi, hogy a vizsgált beosztás különbözik Oláh Miklós húsz évvel azelőtti, hasonló szerkesztésű, de Bécsben nyomtatott Ordo et ritus-ának naptárától is. 140 A szentek tiszteletével szorosan összefügg, hogy elsőként az Ordinarium officii divini vezeti be Magyarországon az V. Piusz-féle szerkönyvekből ismert 136 Az „in spiritualibus" kánonjogi terminus magyarázatát Rihmer Zoltánnak köszönöm. 137 Pl. OTe/Nl T : „Tirnavia:, ubi nunc ecclesia Strigoniensis exsulat". 138 Ti. a Szent Bertalan apostol ünnepét (augusztus 24.) követő vasárnap tartják, ld. OTel N7 r . Szent Miklós ünnepénél is tekintettel van arra, hogy ő a nagyszombati főtemplom védőszentje, vö. OTel 02 r . 139 Csak részleges egyezések figyelhetők meg a Breviarium Romanum 11—22. kalendáriumával is. Ennek jelentősége leginkább abban áll, hogy a „tridenti" szerkönyvekkel szemben az OTel nemcsak nem csökkenti, hanem inkább növeü az ünnepelt szentek sorát. Többletei két fő forrásból táplálkoznak: 1) a kuriális-ferences anyagból — ez leginkább egyes, Esztergomban addig nem ünnepelt korai pápák és vértanúk (pl. Anaklét, Linus, Symphorosa és fiai), kisebb részben ferences szentek (pl. Bonaventú ra, Klára) ünnepeit jelenti, 2) a német, esetleg francia területek kultuszaiból (pl. Gotthárd, Lipót, Medárd, Victorinus, Luca és Geminianus, Valér); tiszteletük elterjedtségéről ld. www.heiligenlexikon.de . Ezeken kívül az OTel alkalmazkodik a római gyakorlathoz egyes ünnepek sajátosan magyarországi időzítésének föladásában (pl. Bernát, Hilarius), vagy áthelyezésében is (Ilona, Leó). 140 Ordo et rítus a4 v-c2 r . 73
