AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei
Л középkori Magyarország Ordinarius könyvei A liturgikus könyvek használata, jellege és tartalma mégsem maradt változadan. A XVI. század második felétől kezdve az egyre elérhetőbb és olcsóbb technika és a vallási irodalmat kísérő megnövekedett szigor miatt az egyházi könyvek kinyomtatásáról maga a klérus gondoskodik: a megrendelők többé nem könyvkereskedők, hanem főpapok, és többnyire a nyomda is egyházi ellenőrzés alatt áll. 124 A könyvek szerkezete és kivitele is egyre inkább elszakad a kódexekétől. Az első újkori típusú esztergomi szerkönyv, Oláh Miklós érsek 1560-as Ordo et ritus-z. (belső, hagyományosabb címe szerint Obsequiale seu baptismale-)2) x2b még a régibb liturgikus nyomtatványoktól megszokott fraktúrral föliratozza fejezeteit, és azok első rubrikáját is —amely szövegében megegyezik a korábbi esztergomi könyvekkel— gót betűkkel szedi. 126 A törzsszöveg viszont antikvával van írva, humanista helyesírás szerint, és keveset rövidít. Az oldalkép is szellősebb, egykolumnás, gyakran használ középre rendezett címeket. Utódai elhagyják a fraktúrt is, és vele együtt a régi megfogalmazások utolsó nyomait, ám a liturgikus tartalom szintjén jól azonosíthatók a rítusmeghatározó szövegelemek, az esztergomi eredet megbízható jelölői. 127 Az alapvetően középkori regionális anyagot közlő, de teljesen újkori kivitelű nyomtatványok köztes helyzete arra kell, hogy késztesse a középkori érdeklődésű olvasót, hogy fenntartással, de reménykedve forduljon ezekhez a könyvekhez. A nyomdai kivitel és a szöveggondozás módja jelzi, hogy a XVI. század második felének magyarországi liturgikus könyvei nem voltak érintetlenek a korszellemtől, pontosabban fogalmazva azt, hogy szerzőik (itt már nyugodtabban írhatjuk le ezt a szót) bizonyosan ismerték a Rómában az idő tájt bevezetett szerkesztői újításokat. Ezek az újítások a liturgia és az ahhoz tartozó könyvhasználat új korszakával jártak 124 Az Ordo et ritus-t szintén a jezsuita Collegium Caesareum bécsi nyomdájában nyomtatták. Az utolsó magánkiadású esztergomi szerkönyvek az 1520-as években jelentek meg, majd ezeket követte az 1537-es pálos misszále, ill. az 1540-es pálos breviárium (az előbbit már rendtag költségén nyomták), vö. RMKIII/258-259., 263-265. tétel, ül. 321., 329. 125 Ordo et rítus. Főszövegének fraktúrral szedett kezdete (l r ): „Incipit Obsequiale seu Baptismale secundum chorum almae ecclesiae Strigoniensis. Initium sancti Evangelii secundum Ioannem." 126 Pl. az egyházi év ismert ordóit, ld. Ordo et rítus 54 v : „Ordo in Purificatione sanctas Mariae. Sacerdos indutus vestibus sollemnibus, cum thuribulis et crucibus exiens de sacrario, venit ante altare, et dicat". Ordo et rítus 60 r : ,,Ordo in die Ramispalmarum. Нога tertia conveniant omnes clerici, induti sollemnibus vestibus sacris. Et sacerdos aspergat aquam benedictam, incipiendo antiphonam". Ordo et rítus 66 r : „In Cena Domini procedat episcopus cum presbyteris et clero in ecclesiam circa horam vesperam, et eat ad locum, ubi mandátum perficere voluerit. Et cum illuc pervenerit, incipiat subdiaconus epistolam Pauli sine titulo in modum lectionis". A részletek mindegyike megegyezik a MStr párhuzamos helyének szövegezésével, vö. PStr 50., 46-47. — Hasonló kettősség figyelhető meg a Missa/e Romanum-b ап, amelyben a „Rubricae generales Missalis" (5-8.) és a „De defectibus missas" (23-26.) fejezetet antikvával, míg a többi bevezető fejezetet és a törzsszöveget fraktúrral szedték. A többi „tridenti" mintakönyv teljesen elhagyta a fraktúrt, beleértve a két évvel korábban megjelent Breviarium Romanum-ot. is. 127 Jóllehet ebből a korból esztergomi breviáriumot vagy misszálét nem ismerünk, a rituálé rítusmeghatározó jegyeit pedig még nem sikerült föltárni, a gyertyaszentelői processzió és a nagyhét leírása a megszokott esztergomi rendet és tételsort követi, vö. Ordo et rítus 54 v —75 v . 69
