AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei

A. középkori Magyarország Ordinarius könyvei „... secundum veram notulam sive rubricam", illetve „... ad veram notulam" meghatározás. A „secundum" és az „ad" szócska egyaránt viszonyításra, a lejegyzett szokások mintájára utal. A „notula" terminussal még nem találkoztunk a fönnmaradt hazai ordináriusok címadásában, de körülírásként is nyilvánvaló, hogy a „notare" szó származéka, tehát a „secundum/ad notulam" kifejezés lejegyzett, írott mintát sugall, szemben például a megszokottabb „secundum morém et consuetudinem" formulával és annak rokonaival.

101 Az írott minta föltételezése más megvilágításba helyezi a „rubrica" és a „rubricella" szó viszonyát: az előbbi a minta, az utóbbi a minta alapján készült szöveg megjelölése, vagyis fölmerülhet, hogy az ismereüen, teljesebb rubrica valamiféle átszerkesztés, kivonatolás nyomán alakult az előttünk álló, kicsinyítő képzős rubricellává. Látszólag keveset tehet hozzá az Egri ordinárius különlegesen magas szintű tartalmi feldolgozottságához a filológiai szempont. Mindamellett éppen a más kiadásokban tapasztaltat messze fölülmúló liturgikai szakértelem alapján lehetne még kezelhetőbbé és áttekinthetőbbé tenni a már első megszerkesztésekor sem folyamatos olvasásra szánt szöveget. Mind az eredetihez, mind Kandra Kabos kiadásához képest előrelépést jelent, hogy a 2000-es változat bekezdésekre töri, és tartalmi egységenként számozza a szöveget, hogy az incipiteket dőlt szedéssel, a többi idézetet pedig idézőjellel különbözteti meg, valamint hogy saját, a mai olvasónak otthonos központozást vezet be. A könyv szerkezetét azonban átláthatóbbá tenné, ha az újkori kiadás komolyan venné középkori elődjének rubrikálását, illetve inkább annak logikáját. Az egyes félkövérrel kiemelt napokat követő bekezdések élén nem jelenik meg tisztán, hogy azok a nap egyes liturgikus alkalmai köré szerveződnek, holott az eredeti éppen az egyes hórákat és a misét, azok után pedig a toldalékos itemeket különbözteti meg rubrummal a leggyakrabban. Mint az Esztergomi ordináriussal kapcsolatban kifejtettem, ezek a rubrumok egyben a szöveg szerkesztésének és történetének is kiváló jelölői. Ezzel szemben nem érdemes a kelleténél komolyabban venni az eredeti szöveg helyesírását. A középkor végi liturgikus nyomtatványok ortográfiai jegyei néhány bekezdésben összefoglalhatók, nem a tényleges használó közeg, hanem a nyomda szokását követik, és még az írástörténet iránt érdeklődőnek is könnyen hozzáférhetők a ma már mikrofilmen vagy akár digitális másolatban sokszorosítható eredeti révén. A latin nyelvű források egyre kevesebb és nyelvileg egyre hiányosabb fölkészültségű olvasóját jobban segíti a normalizált írásmód, és különösen indokolt a szöveg számítógépes adatbázisként való használatakor. A könyv keletkezésének hátterével is kapcsolatban van, de a szövegkiadást is érinti, hogy mit tudhatunk meg az ordináriusból a középkori Eger saját rítusáról. Az Egri ordinárius e hagyomány legkorábbi és egyben legrészletesebb tanúja: 101 Du GANGE, Charles Du Fresne Sieur: Glossarium media et infimce latinitatis, IV, Graz, 1954, 613—614. szerint „notula: charta, scriptum, commentariolus, perscriptio". így válik értelmezhetővé a Missale ... episcopatus Zagrabiensis címének „secundum ... rubricam" kitétele is. Még egyértelműbb, amikor az 1501-es Obsequiale kolofonja az OStr-re hivatkozik: „secundum ordinarium ac rubricas almae Strigoniensis ecclesia: caractere meliori impressum". 63