AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei
Л középkori Magyarország ordinárius könyvei átvételnek számít az Ordinarius Strigoniensis hipotetikus, a nyomtatott redakció forrását adó kéziratnál korábbi elődjéből. Hogy a kivonat töredékes jellege mellett is megőrizhetett valamit az Esztergomi ordinárius elveszett részleteiből, azt a következő tartalmi példa igazolja. A nyomtatott ordinárius nagypénteken így ír a kereszthódolat szertartásáról: Tunc duo procedentes, induti dalmaticis rubeis sollemnibus ad modum diei sancti Stephani protomartyris perverse, nudis pedibus canunt Agios, flexis géni bus, versa facie ad crucifixum. 7S A dalmatika „perverz" felöltéséről vagy a „perverz" éneklésről azonban hiába keresünk további részleteket Szent István vértanú ünnepén. A következő fejezetben bemutatandó Egri ordinárius ugyanezt a szót (perverse) használja december 26-a előestéjén, de a kritikai apparátusban „error?" jelzés kíséri a helyet, a fordító pedig jegyzetben közli, hogy nem tudta értelmezni a szót. 79 Ehhez képest a szepesi kivonatban —amelyből a nagypéntek leírása egyébként teljesen hiányzik 80 — ezt találjuk Szent István vértanú megosztott első vesperásánál: Finita oratione Nativitatis Domini cum «Per eundem Dominum », et deinde dicitur «Amen », neque «Dominus vobiscum », neque Benedicamus Domino debet did, sedstatim post «A.men »per chorales, qui sunt non directo modo induti in dalmaticis, debet incipi responsorium, scilicet Lapides torrentes cum hymno, versiculo, collecta propria sancti Stephani protomartyris. 8 ' A perverse tehát non directo modo-t jelent, és a dalmatika felöltésének fordított módjára vonatkozik. Az ezzel kapcsolatos liturgikai megfigyelések számbavétele önálló tanulmányt érdemelne — a „Szepesi ordinárius" szövegtörténetével kapcsolatban viszont így, kifejtetlenül is fontos adalék. Ha az Esztergomi ordinárius nagypénteken hivatkozhatott az első vértanú ünnepén követett szokásra, akkor a megfelelő helyen föltehetőleg le is írta azt. A kevesebb ceremoniális részletet közlő karácsony utáni szakaszból a redaktor könnyen kiemelhette a csak szerpapokkal ellátott templomokban érvényesülő rubrikát, nagypénteken viszont a láthatóan 78 OStr 53. (Qu/H6/f6). 79 ОAgr 32., 283. (Nat). 80 Dankó ezt tényleges hiánynak fogta föl, és dőlt betűkkel megkülönböztetve az OAgr-bő\ pótolta. Magam úgy vélem, hogy a nagypénteki ordó elhagyása a szerkesztői szándékkal egybevág: a hasonlóan kivonatos, ún. Lányi-kódex (Budapest: MTA KT: К 43., kiadása VOLF György, A Lányi codex, = Nyelvemléktár. VII, Bp., 1878, 317-387.) ordináriusában ugyanezt találjuk. A nagypénteki zsolozsma rendje teljes egészében a nagycsütörtökiének felel meg, a csonkamise szertartásait pedig egy társaskáptalani egyház igényeihez mérten elégségesen írják le a misekönyvek, amelyekben a nagypéntek szokásosan a legtöbb rubrikát tartja fönn. 81 R5>8. (Nat). 57
