AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei
Л középkori Magyarország Ordinarius könyvei megkülönböztethető egy székesegyházi forrásra utaló, és egy, az alacsonyabb szintű alkalmazáshoz kapcsolódó réteg. A székesegyházi körülményekre utaló mozzanatokat korábban már említettem. Minthogy a Szepesség az esztergomi egyházmegye része, a könyv többször említi a chorus / consuetudo / modus Strigoniensis-t, 10 és az adatok is egybevágnak az Esztergomról szólókkal, biztos, hogy a mondott rubrikák mintája és az előző alfejezetben elemzett Esztergomi ordináriuskönyv kéziratos előzménye azonos közegből, és a kódex kora alapján nagyjából azonos időből származik. Kapcsolódásukra több szó szerint megegyező részlet szolgáltatott bizonyítékot. Ezek a Rubrica Strigoniensis-hen olvasható szövegpárhuzamok egyszersmind legjobb bizonyítékai az Ordinarius Strigoniensis kéziratos előzményeiről mondottaknak: mivel kizárt, hogy egy székesegyház később nyomtatásban is többször megjelent ordináriusát másolják egy jegyzetszerű szepességi rubrikáskönyvből, igazoltnak tekinthető, hogy az Esztergomi ordináriusköny kéziratos elődje már 1469 előtt legfőbb forrását adta az egyházmegye más templomaiban használt liturgikus szabályoknak. 71 A szepesi kódex önmagában is tisztázat, és mint ilyen egy többé-kevésbé hosszú szövegtörténeti folyamat eredménye, az Esztergomi ordináriussal való egyezései pedig szinte romlatlan szövegűek: ezért az is valószínű, hogy a két szöveghagyomány érintkezése valamikor korábban, de közvetítés nélkül történt. 72 Ennek alapján írtam néhány évvel ezelőtt, hogy a „Szepesi ordináriuskÖnyv" az Esztergomi ordinárius nyomtatott redakció előtti, csonkítatlan változatának kivonata. 73 A szöveg kritikai kiadásának előkészítése után azonban kissé árnyalnom kell ezt a megállapítást. Valóban a két rubrikáskönyv szoros kapcsolatára utal például a közös címadás. Az Esztergomi ordinárius címfeliratainak kifejezései között az ordinárius vagy ordinarium ebben a korban már általánosan elterjedt műfajmegjelölés, amely —különösen a címoldalon— akár a redaktortól vagy a nyomdásztól is származhat; a consuetudo magyarázó szerepet tölt be: nem tulajdonképpeni cím, mint a monasztikus szabályzatoknál, hanem épp a regionális elterjedtségű „rubrica" megjelölés körülírása (a hosszú, tartalomleíró címadás egyébként is szokásos mind ekkor, mind a koraújkorban). A kéziratos kivonatban megmaradt „rubrica" szó tehát azonos a nagyobb méltóságú, és így hosszabb címmel fölvezetett nyomtatvány legeredetibb, a magyarországi rubricisztikára leginkább jellemző terminusával. Ugyancsak a két könyv szoros kapcsolatát jelzi a szerkezet logikájának egyezése. A szentek ünnepeinek a temporale egyes részeit követő szakaszokban való összefoglalása annak következménye is lehetne, hogy a szerkesztő általános elveket 70 A főcímen kívül RStr 3. (Adv/D3), RStr 4. (de quattuor temporibus), RSír 13. (de festis sanctorum), RSír 16. (notatur de Sanctis), RStr 19. (Annunt.BMV). 71 Emlékeztetnem kell itt arra, hogy a kinyomtatás előtti redakció időhatárait az 1478-1484ig idézett naptári problémák jelölték, míg a RStr biztosan korábbi 1469-nél. 72 Szakértőről árulkodik, hogy a kivonatoló már a könyv elején, az ádventi kántorböjttel kapcsolatban általánosít, amikor olyan szabályokat is közöl, amelyek csak a további három kántorböjt valamelyikére alkalmazhatók (RStr 4.). Ugyanezt jelzik a nem allegorizáló, de liturgiamagyarázó jellegű szövegek (pl. RStr 36., 48., 49.). 73 FÖLD VÁ RY, Ordináriuskönyvek... i. m. (5. jegyz.), 412. 55
