AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei

Földváry Miklós István A RUBRICA STRIGONIENSIS: AZ ÚGYNEVEZETT SZEPESI ORDINÁRIUSKÖNYV A forrás leírása Az esztergomi rítushoz tartozó egyeden ma ismert kéziratos rubrikáskönyv egy kicsiny, de vaskos kódex első szakaszát foglalja el.

43 Főcíme Rubrica Strigoniensis-nek nevezi, az utolsó, függelékes oldalt megelőző kolofon pedig a „rubrica totius anni de dominicis et festivitatibus" szavakkal jellemzi a szöveget.

44 Túlnyomó részét az Esztergomi ordináriuskönyvhöz hasonlóan direktoriális — főleg másodlagos hórákra és szuffrágiumokra vonatkozó— rendelkezések töltik ki, de azzal ellentétben csak néhány liturgikus napnál közöl teljes vagy ahhoz közelítő tételjegyzéket. Egyes alkalmakról meglepően gazdag ceremoniális leírást ad, ez az érdeklődése azonban nem érvényesül következetesen, és teljességgel elmaradnak a ceremóniákra vonatkozó utasítások a nagyheti szent háromnapban, holott ez az időszak rendszerint a legtöbb ilyen adatot őrzi meg az egyébként direktoriális szempontú szövegekben. A forrás nagycsütörtökön allegorikus magyarázatot fűz a sötét zsolozsmában meggyújtandó gyertyák számához és azok fokozatos eloltásához, máshol pedig kifejezett hajlamot mutat az elméleti megközelítésre. Szigorúan megmarad a mise és a zsolozsma leírásánál, így hiányoznak belőle a paraliturgikus vagy közös életre vonatkozó elemek, viszont teljes terjedelmében megad két processziós könyörgést, valamint egy, az Esztergomi ordináriusból is ismert hamvazási formulát.

45 A szöveg két fönnmaradt nyomtatott ordináriuskönyvünk egyenkénti terjedelmének átlagosan egyharmadát teszi ki. Szerkezeti egységeit a kéziratból látványosan kiemelkedő címekkel különbözteti meg: ezek ugyan nem jelennek meg következetesen az értelmileg elkülönülő szakaszok élén, illetve némelyikük használata indokoladannak látszik, de érzékelni engedik a szerkesztő szándékát, aki legtöbbször tömör, általánosító bekezdésekben írja le a temporale egyes időszakainak jellemző vonásait, majd a szentek ünneplésének az adott időszakra jellemző szabályait, és nem bocsátkozik az egyes napok vagy szertartások részleteibe. Az egyházi év napjainak sorrendje a leírásban olykor fölborul, és még kevesebb következetesség mutatható ki az egyes napok tárgyalásában. A hórák egymásutánja sokszor megtörik, alkalomhoz nehezen köthető megjegyzések szakítják meg, és nem érvényesül egységes elv a különálló liturgikus alkalmakat szabályozó rubrikák tartalmi egységeinek összerendezésekor sem. A könyv az imént jelzett, általánosító megközelítésben keverten hozza a temporale és a szanktorale 43 A teljes kódexről ld. DANKÓ József, Vetus Hymnarium Ecclesiasticum Hungáriáé, Bp., 1893, 465-484. A RStr-X az idézett, korábbi kiadás, DANKÓ, Magyar egyházi bibliográfiai érdekességek... i. m.{ 3. jegyz.) és saját, azóta részben felületesnek bizonyult tapasztalataim alapján ismertettem néhány évvel ezelőtt, ld. FÖLDVÁRY Ordináriuskönyvek... i. m. (5. jegyz.), 410— 412. 44 RStrl. (Adv/Dl), RStr 51. (de generali festő). Az JL57r38. (Hist.Reg.) az „istius ordmarü" szavakkal hivatkozik a szövegre. 45 RJ>39. (Tnn), RStr 47. (Nat.BMV), RStr 21. (Cin/f4). 48