AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

IV. Tudomány- és egyetemtörténet - Tóth Zoltán József: Az Eckhart-vita időszerűsége

Tóth Zoltán József Bartoniek Emma a magyar koronázási gyakorlatot vizsgálva megállapítja, hogy a magyar koronaeszme István királyhoz kötődik először és a magyar koronázási rendben az előkelők, a tanács, valamint a szabad magyarok és leszármazoik egy része a későbbi nemesek, mindig hallatták szavukat, kifejezve saját hatalmi jelenlétüket. A koronaeszme, a királytól függeden korona eszméjének kialakulása, pedig feltételezhetően éppenséggel a Szent Koronához kötődhet, amely az evilágit és a túlvilágit összekötve éppen emiatt elkülönül, "függeden" a királytól is, illetve az alattvalóktól, vagy az országlakosoktól. Tekintettel az Eckhart Ferencet és az 1950-es éveket követő nemzetközi tudományos kutatások egyes álláspontjaira is kijelenthetjük, hogy Magyarországon a történeti alkotmány közjogi hagyománya már a kora Árpád-korban elkezdődött. Bertényi Iván és Benda Kálmán véleménye is az, hogy Magyarországon a középkorban nem beszélhetünk magánjellegű egyeduralomról (a patrimoniális királyság klasszikus esetéről). A középkori hatalmat gyakorló köre a fejedelmek korától, I. Istvántól a 16. századig folyamatosan bővül, ami a „Szent Korona-tan" tartalmi kibővülését jelenti. Zlinszky János szerint a magyar államot a kezdetektől (I. István előtt is) a megosztott és ellenőrzött központi hatalom (vagy ilyen szándékú politikai közélet) jellemzi. Magyarországon nem alakult ki a magánhatalmak rendszerére épülő feudalizmus, hanem a közjogi jellegű rendiség. (Más kérdés, hogy hatalom teljességét birtoklók minden korban aktív és passzív részre bonthatók. A rendiség kialakulásával a földeket a Szent Koronától közvetve birtokló jobbágyokat, a közveden birtokkal rendelkező nemesek képviselik, mint a városok az ő polgáraikat. Az 1848-as változás után az aktív politikai jogokkal az addig azokkal rendelkezőkön túl a vagyoni, majd később az azt felváltó adó cenzussal és műveltségi, valamint más kritériumokkal rendelkezők bírtak. Jelenleg is az állampolgárok egy részének nincs aktív jogosultsága a közvetlen hatalomgyakorlásban. A szabad és felelős, manipulációt kizáró hatalomgyakorlásra ugyanakkor mindig csak (szuverén) személyek képesek, akik sem szellemileg, sem anyagilag, sem más módon nem kiszolgáltatottak másoknak.) „Mi az új Timonnak a szent korona tanával összefüggő fejtegetéseiben? - teszi fel a kérdést Eckhart Ferenc. Általában Hajnik tanításait próbálja részletesebben kifejteni, de modern fogalmakat és felfogást visz be a múltba. Ezekre vonatkozóan forráshelyeket nem hoz, de nem is hozhat. О hangsúlyozza először a nyugati hűbéri és a magyar közjogi fogalmak közti éles ellentétet. A szentkorona-eszmében rejlő ősi területi integritás-gondolat nála is egészen háttérbe szorul... Timon egyéni műve a szent korona misztériumának fejtegetése. Ezen ő a királynak és a nemzetnek a szent koronában való egyesítését, megszemélyesítését érti, ellentétben az 1440. évi rendi nyilatkozattal, melyre hivatkozik. Szerinte "a szent korona személyisége vagy mysteriuma és azzal kapcsolatban a totum corpus sacrae regni 11 BERTÉNYI Iván, A magyar korona története, Bp., 1986. ; BKNDA Kálmán, FÜGEDI Erik, A magyar korona regénye, Bp., 1978. 12 ZLINSZKY János, Történeti alkotmányunk fejlődése L, Magyar Szemle, Új folyam, XI. 3—4. szám, 2002 április. 13 ECKHART Ferenc,^ s^entkorona-es^me története, Bp., 1941, 326. 320