AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

IV. Tudomány- és egyetemtörténet - Székely György: Felsőfokú művelődés Magyarországon a XII–XIII. században

Felsőfokú művelődés Magyarországon 1283-ban udvari jegyző (aulae nostrae nótárius), egyszersmind IV. László király papja (magister Simon de Keza fidelis clericus eius). Kézai vagy forrása a római joggal foglalkozott és krónikájának tanúsága szerint a római jog az udvar bizonyos törekvéseivel összefüggésbe hozható. A római jog Bolognában vagy Padovában való elsajátítása mellett ott Aquinói Tamás hatása is érintette, ott szívhatta magába a népfelség elvét. Otthonos lett a velencei hagyományban, sőt nyelvjárásban, a jellegzetes sz-ező kiejtés érzékelhető a Vecca Venesia szóban és megnevezte a Venetica lingua-t. Mindezek miatt lett Kézai műveltségének egyik legfontosabb alaprétege a római jogi képzettség, a római jogi szakkifejezésekben való otthonos mozgás, noha a doktori fokozatig nem jutott el. Európai tájékozottságát mutatja, hogy Alamanniához a német birodalmat, a terra Latinához az olasz, francia, spanyol földeket számította, az itáliait ki tudta különíteni a románnyelvű népekből, a Gallici-t a franciákra, Francia-t a Rajnától nyugatra eső francia és vallon területre alkalmazta, a flamand vidéktől elkülönítve. Kora társadalomszemléletének magas fokára jutva ítélte meg a hazai jelenségeket. Nála a communitas a feudális társadalom uralkodó osztályának szélesen felfogott közössége, amelybe az uralkodó réteg, az alsóbb nemesség, a királyi serviensek és várjobbágyok is beletartoznak. Ennek a szemléletnek reális alapjai voltak: serviensek várföldhasználata a feudum castri őrzése fejében, az emelkedő nemes várjobbágyok helyzete. De tudomásul vette a szolgaállapotú jobbágyok létét és e típus keletkezését magyarázta is. Az ignobilitas, a servitus oka lesüllyedés, a jogállás kedvezőtlen megváltozása a hadfelkeléstől való távolmaradás büntetéséül. Ennek mintája római jogi (Gaius, Inst. I. 160.). A társadalmi valóságból is meríthetett: amikor Kun László Sopron vármegyei ügyben híveihez fordul, ezek a nemesek, várjobbágyok, várnépek, vendégek és bármely állapom népek (1272-ben), amikor Ugocsa vármegyei ügyben híveit utasítva ezek a nemesek, várjobbágyok, a vendégek és más conditioju emberek.

15 15 Magyar Életrajzi Lexikon, I. kötet/

4 , Bp., 1967, 913.; GYŐRFFY György felszólalása MÁLYUSZ Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon с kézirata vitájában (Bp., 1968. április 22. MTA Történettudományi Intézete); KARDOS Tibor, A magyarországi humanizmus kora, Bp., 1955, 56, 174—175, 179, 382.; KRISTÓ Gyula, Ké^ai Simon és a XIII. s^á^ad végi köznemesi ideológia néhány vonása, ItK, 1972.; SZŰCS Jenő, Társadalomelmélet, politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában, Századok, 1973.; GERICS József, XIII. századbeli közigazgatási problémák, Előadás; Bp., 1970. december 17. MTA Középkori Munkabizottsága); AUNER Mihály, Latinus, Századok, 1916, 31.; Simonis de Keza Gesta Hugarorum = Scriptores Rerum Hungaricarum, ed. Emericus Szentpétery, I. Bp., 1937, 149, 155, 188.; MÁLYUSZ Elemér, A Thúróczy-krónika és forrásai, Bp., 1967, 54—56.; GERICS József, Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés, Századok, 2005, 353.; FEJÉR, Georgius, Codex Diplomatics Hungáriáé ecclesiasticus et ávilis, Buda, 182944, V/2, 41-42. és V/3,115-116. 291