AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Knapp Éva: A történeti gyűjtőkörök funkcionális változatai. Hatáskör – gyarapítás – együttműködés

Knapp Eva kódex lehet maga is műtárgy. A levéltárakban őrzött személyi hagyatékok és gyűjtemények nem tekinthetők jellegzetesen levéltári iratoknak, az oklevelekhez és okiratokhoz hasonló jogbiztosító jellegük nincs. A problematikához szorosan kapcsolódik az a további, széles körben elfogadott tény, hogy a kéziratos állományok jelentős része, elsősorban a középkori kódexállomány nem csupán kézirat, hanem — bármely intézményről legyen szó — műtárgy is. Elsősorban a történeti gyűjtőkörök XX. századi átalakulásával kapcsolatos a kézirattárak, levéltárak, valamint a múzeumi irat- és adattárak gyűjtőkörének általános érvényű rendezési igénye. Az elvi és gyakorlati vonatkozások szabályozása az elmúlt évtizedekben többször napirenden volt.

2 Bebizonyosodott azonban, hogy a felsorolt közintézmény-típusokban az általában hosszabb idő során kialakult történeti kéziratos anyagokból álló tárak pontosságra törekvő gyűjtőköri elhatárolása aligha lehetséges. Gátló tényezőként hat többek között a már meglévő dokumentum-együttesekhez való ragaszkodás, a folyamatos törekvés ezek állománykiegészítésére, s nem utolsó sorban a zárt történeti gyűjtemények ismeretének tartós rögzülése a tudományos köztudatban. Az állományok egymáshoz való szoros kötődése és a nyilvánvaló funkcionális átfedések is ösztönözhették a törvényhozást, hogy a muzeális intézmények, a nyilvános könyvtári ellátás és a közművelődés hármasát közös törvényben szabályozzák.

3 Ismeretes, hogy az ugyancsak e közintézmények körébe tartozó levéltárak szabályozásáról a korábban megalkotott levéltári törvény

4 hatálya miatt nem esik szó. A közös törvényi szabályozás részleteiben nem tárgyalja a felsorolt intézmény-típusok speciális részlegeinek gyűjtőköri elhatárolását. Az országos hatáskörű tudományos és szakkönyvtárak, köztük az állami egyetemek központi könyvtárai — az áttekintett szervezeti és működési szabályzatok tükrében - igyekeznek szakterületükre vonatkozóan gyűjteni állományukat. Ennek ellenére gyűjteményeikben számos átfedés tapasztalható. Ugyanez a jelenség, szinte törvényszerűen érvényesül a múzeumokban és a levéltárakban is, s együttesen különféle, elvben mégis szorosan összetartozó, számos kérdést felvető, problémahalmazt rejtenek. Történeti gyűjtőkörök - funkcionális változatok Azon a szűkebb és tágabb szakterületen belül, melynek iratanyagát rendszeresen beszerzi egy-egy közintézmény, viszonylag pontosan elkülöníthetők a mindenkori fő- és mellék gyűjtőkör(ök). A törvényi szabályozásban például az 1995. évi LXVL, levéltári törvényhez fűzött, 10/2002. (IV. 13.) Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kibocsátott rendelet értelmező rendelkezései alapján pontosan elválasztható a levéltári fő gyűjtőkörtől, a jogbiztosító iratoktól, a mellék gyűjtőkör. A köz- és 2 Vö. például, BERLÁSZ Jenő, Kéziratok katalogizálása, Budapest, 1958,10-11. 3 1997. évi CXL. törvény. 4 1995. évi LXVL törvény. 28