AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

III. Könyv- és irodalomtörténet - Jakab Judit: Szereplíra vagy „olvasztótégely”? Szerepversek Kányádi Sándor költészetében

Jakab Judit mindent tud, mindénről beszámol. Ismeri a szereplője érzéseit, gondolatait, életének valós tényeit, sőt akkor is szavainak meghallója, amikor a szereplő már lélekként beszél. E szubjektum jelenlétét ismerjük fel a kompozíció vizsgálatakor is, amennyiben elfogadjuk, hogy a vers szövegterében működik egy tér- és időbeli, valamint oksági kapcsolatrendszer, amelyet valaki lineáris módon összerendez és megjelenít. A szöveg szubjektumának tevékenységét kell felismernünk a második egység 36. sorától keletkező allegorikus képben, amelynek minden egyes eleme, a megfeleltetések sorrendje szigorú oksági-logikai rendezőelv jelenlétét feltételezi. S végül, bizonytalanabb erejű érv ugyan a vers utolsó szemantikai egységének a szerzői hanghoz kötése, de teljes egészében nem vethetjük el ezt az interpretációt sem. Mindezek a rendező erejű eljárások a teljes szöveg szubjektumának arcát és munkáját mutatják. A hagyományos olvasat szerint a szöveg beszédében a színművész, vagy a színművész szerepébe bújt lírai én szól, ugyanakkor számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a versszöveg szubjektuma a vers nyelvi (sőt biográfiai

45

) alapegységeinek összerendezésében van jelen folyamatosan. Míg a színész mint a beszéd alanya mondja el a vele történteket, addig a versszöveg alanya rendezőformáló erőként működik, és fejezi ki alkotói és személyes viszonyulását. Kányácü Sándor költeményében tehát a műbeli szerzői szubjektum ugyanúgy jelen van, mint Л bujdosni se tudó szegénylegény éneke című versében, de nem nyelvileg kifejtett módon, nem szerzői hang formájában, hanem szöveget strukturáló vagy formáló erőként. Ebben a művében is a versbeszéd és a teljes versszöveg szubjektuma közötti különbségről beszélhetünk, de ez utóbbi nem explicit formában ragadható meg. Öszegzés Az elemzett versek szövegszerveződése arra enged következtetni, hogy a hagyományosan szereplírának nevezett kategóriát műfajhoz, egyáltalán a műfajiság kérdéséhez kötni nem célravezető, sokkal inkább alkotói technikaként, 45 Kányádi Sándor költeménye Kovács György (Kolozsvár, 1910 - Kolozsvár, 1977) színművész, rendező életének eseményeiből építkezik. Kovács Györgyről az Új magyar életrajzi lexikon (III. kötet. Fószerk. MARKO László, Bp., 2002, 1128.) a következőket írja: A Kolozsvári M. Színház örökös tagja (1973). - 1933-ban a kolozsvári M. Színházban kezdte pályáját 1934—40-ben a bp.-i színházakban is fellépett. 1940 után csak a kolozsvári Zsidó Színház előadásain szerepelhetett. 1946-tól a marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagja. 1965-ben a kolozsvári All. M. Színházhoz szerződött. Eletének utolsó szakaszában főként filmszerepeket és rendezői szerepeket vállalt. Főbb szerepei: Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri); Kossuth (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Tyetyerev (Gorkij: Kispolgárok); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Biberach (Katona: Bánk bán); Trigorin (Csehov: Sirály). Kányádi verse a biográfiai vonatkozások figyelembevételével nekrológ-versnek is minősíthető. 280