AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

III. Könyv- és irodalomtörténet - Bíbor Máté János: A kéziratos és nyomtatott könyv

A kéziratos és a nyomtatott könyv Izidort nyilvánították az világháló védőszentjének.) Nagy Károly (f814) udvari iskolát (schola palatina) alapított és írásreformot hajtatott végre. Ebben legfőbb segítője és tanácsadója Alcuin toursi apát (f804) volt. A karoling minusculát a 12. század végéig használták, ekkor felváltották ugyan a gótikus írások, de a humanisták felújították használatát. Minthogy a nyomdai antikva a humanista írásokat vette alapul, tulajdonképpen a mai betűk is a karoling minusculára vezethetőek vissza. A középkori könyvkultúrával foglakozva nem szabad elfelejteni, hogy a kereszténység ebben az időszakban egész Európában általános normarendszer, viszonyítási alap volt minden emberi cselekedet megítéléséhez. Az Egyház határokon átívelő, mindenek fölötti szervezetet alkotott, egységes nyelvvel, így természetesen óriási szerepe volt az írott kultúra terjesztésében. Az Egyház felemelkedési lehetőséget nyújtott a legalacsonyabb származású emberek számára is: Szálkai László (fi 526) egy csizmadia fiából lett esztergomi érsek. (A tanulni nem akaróknak a katonaság maradt kitörési pontként.) A világi papság szervezete területi alapú volt (plébániák, püspökségek, érsekségek), s többé-kevésbé az egyes országokhoz igazodott. A legtöbb székesegyház mellett másolóműhely és iskola is működött. A szerzetesek kolostorai a határoktól igen kevéssé függő hálózatot alkottak. A kolostoroknak különösen a korszak első felében volt nagy szerepe a könyvkultúrában. Nursiai Szent Benedek Regulája - amely a 6-tól a 13-ik századig szinte kizárólagos volt Nyugat-Európában - minden szerzetes számára naponta több óra olvasást tett kötelezővé (48. fejezet). Az ehhez szükséges könyveket másolóműhelyekben (scriptorium) hozták létre. A kódex (codex) középkori, kézzel írott könyv. (Angolszász nyelvterületen a kódexeket manuscriptnek nevezik, ezzel párhuzamosan a német szóhasználatban is egyre gyakoribb a Handschrift kifejezés.) A definíció mindkét jelzője fontos. Régebben ugyanis újkori kötetes kéziratokat is gyakran neveztek így (pl. Balassa-kódex). Sokan tévedésből ma is mindenféle régi könyvet kódexnek hívnak függetlenül attól, hogy az kéziratos vagy nyomtatott. A kódex mindig kézzel írott, ennek következtében mindegyik egyedi darab. Ha csak nincs hangsúlyozva külön a kézirat tekercs volta, kódexen lapozható könyvet kell érteni. Könyvtörténeti szakirodalom olvasásakor ajánlatos számítani arra, hogy a hétköznapi szóhasználatban oldalnak nevezett egység lapként (pagina, amely recto, azaz előlap, vagy verso azaz hátlap), a lap pedig levélként (folio) szerepel. (Ilyenkor az „oldal" szót nem használják.) Rendszerint a folio sorszámára hivatkoznak, eléje esetleg a fol. vagy az f., több folio esetén az ff. rövidítés kerül. Hogy a levél rectojáról vagy versojáról van-e szó, azt a sorszám utáni r vagy v betű mutatja meg. Számos katalógusban a levél előlapjára a magában álló sorszám, hátlapjára pedig az utána tett ' (aposztróf) utal. Az egy lapon található kolumnákra az ábécé kisbetűivel (a, b, esetleg с és d) kell hivatkozni. A kódex alapegysége a kettéhajtott levél (bifolium). Több ilyet egymásra fektetve és összefűzve jön létre az ívfüzet (fasciculus). Ezek vastagsága a kettőslevelek számától függ. Ha egy ívfüzet két bifoliumból áll, a neve binio; ha háromból, ternio; ha négyből, quaternio; ha ötből, quinternio; ha hatból, 229