AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

III. Irodalomtörténet, irodalomelmélet - Jakab Judit: Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül

Emlékezet- és identitáselméletek - kánon nélkül nyolcvanas évek végén arra a felismerésre jutottak, hogy a serdülőkor és a fiatal felnőttkor elsődleges jelentőségű a nemzedékek politikai emlékezetében rögzítésében. Korábban Shils a Tradition (1981) című munkájában rámutatott, hogy a fiatal generáció mindig a szülei ellenében határozza meg önmagát, így a múlthoz való viszonya is más. Identitást és közösséget hoz létre a vallási tudat, sőt az identifikáció szempontjából a legkimunkáltabb keretekkel rendelkezik. Helye, tere, liturgiája, kidolgozott mozdulatai, gesztusai, kegytárgyai, szent öltözékei, liturgikus szövegei, énekei, illetve a szent helyeken átnyúló civil szerveződései összetéveszthetetlenek és stabil pontot nyújtanak az egyén számára. Vanyó László az Eucharisztiáról gondolkodva azt mutatja be, hogy az emlékezés hogyan válik a vallási közösség építőjévé: „Az Eucharisztia végzése Krisztus parancsának teljesítését jelentette, ugyanakkor benne látták a keresztények az egyház létének alapját és végső értelmét, mert olyan liturgikus cselekménynek tekintették, mely a jelen egyházát Krisztus keresztáldozatával és második eljövetelével kapcsolta össze. Ha az eucharisztiát az egység kötelékének nevezték, akkor nemcsak a hívők egymás közötti egységére gondoltak, hanem azon túl az egész egyház Istennel megvalósuló közösségére is."

32 A kollektív identitás gyakorlása a nemzetállami keretek között tűnik a legstabilabbnak, a nemzetállam minden belső megosztottsága (vallási, etnikai, regionális, műveltségbeli, lelki intelligencia eltérései stb.) ellenére is. A nemzeti identitásokat különböző mnemonikus helyek és gyakorlatok segítségével hozzák létre és tartják fönn. Fentebb már utaltunk arra a gondolatra, hogy bár a társadalmi valóság felépítésének legkifinomultabb eszköze a beszéd, a kollektív identitás kifejeződése nem kizárólagosan nyelvi természetű. Ez utóbbi gondolat alátámasztására hozza fel példának Jan Assmann az árucsere és a rokonsági szabályok kulturális és társadalmi jelentőségét. A társadalmi hovatartozás tudata egy közös szimbólumrendszer használatával is kifejeződik: „...nem csupán szavakról, mondatokról és szövegekről van szó, hanem rítusokról és táncokról, mintázatokról és díszítményekről, viseletekről és tetoválásokról, ételekről-italokról, emlékművekről, képekről, tájegységekről, útjelzőkről, mezsgyékről. Bármiből lehet jel az összetartozás kódolására. Nem maga az eszköz a döntő, hanem a szimbolikus rendeltetés és a jel struktúra."

33 '"VANYÓ László: Az Eucharisztia az egyházatyák teológiájában. http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_10/eucharisztia.html i3

ASSMANN, J.: A kulturális ... i. m. - p.: 138. 267