AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Fabó Edit: A hely szellemének humora (ELTE Egyetemi Könyvtár, 1865–1965)

Fabó Edit normáját és a kölcsönzés normáját, illetve a norma kölcsönzését, akarom mondani a kölcsönzési norma szervezését, illetve a szervezés kölcsönzési normáját nem emeltük fel. Szóval ezért látom én aggályosnak - legalább is könyvtári üzemi szempontból - a hétórás munkanap bevezetését. Tátrai (Üllő beszédének végén visszajön): Hát ami engem illet, én veszélyesnek, aggályosnak tartom a hét órás munkaidőt. Ugyanígy a kutatónapot is. Mert a kutatónap tulajdonképpen rejtett bércsalás, fizetésemelés, évente egy hónap fizetés nélküli szabadság, de nem tudománypolitika. Hogy teljesítsem én, akarom mondani a könyvtár, mert a könyvtár és én egyek vagyunk, szóval hogy teljesítsük a normát és a tervet, ha az olyan közveszélyes munkakerülők mint Pajkossyné, Tóth, no meg az a Vértesy hetente egy napot mit tudom én hol töltenek. Hogy cikket írnak? Hogy publikálnak? Mindez nagyon szép dolog, de mindezt ne a könyvtári munkaidőből vegyék el. Adjon az Akadémia kutatónapot a maga pénzéből. Én nem akarok börtönbe kerülni, sem így, sem úgy! Rendelje el a minisztérium írásban, de én azt sem tartom helyesnek. Üllő: Senkinek nincs nálatok kutatónapja? Tátrai: Ez nehéz helyzet, ilyen kereken nem lehet megtagadni, mert az Oktatásügyi Közlöny szerint tudományos intézet vagyunk. Meg a Dümmerth is rámutasította vagy háromszor az Akadémiát. Mindenesetre azt csinálom, hogy évente kétszer mérges leszek s ilyenkor egy hónapra visszaveszem a kutatónapokat. Ugye jó? Mi? Ez is 16-17 százalék munkaidőnyereség a futószalag javára a közönség érdekében. Ez is valami. Nemzöröghy. Köszönöm ezeket az igazán értékes hozzászólásokat, amelyek olyan nagyszerűen egészítik ki referátumom hiányait és lényegesen elősegítik a kérdés megoldását. Hintós: Bocsáss meg, hogy közbevágok, de még valamit hozzá kell tennem az előbb elmondottakhoz. Közben 176