AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Pogányné Rózsa Gabriella: Domanovszky Ákos (1902–1984) és a feldolgozási reform a Budapesti Egyetemi Könyvtárban

Domanovszky Ákos (1902-1984) és a feldolgozási reform tételenként történjen (de csak egy darab kísérőlap készüljön), ugyanígy a „folytatásoknál" (vagyis a többkötetes müveknél és a részcímes periodikumoknál) - ekkor azonban magától értetődően minden új fizikai egység saját „pedigré"-t kapjon

68

. A leltárkönyv ennek megfelelően kiváltotta a helyrajzi katalógust, Mivel azonban ez a nyilvántartás korábban szintúgy a kísérőlapokból épült és így a feldolgozási folyamat teljes dokumentációját tartalmazta, a pedigrék archiválása számottevő többletmunkát nem okozván e nyilvántartás építése a továbbiakban folytatódott. Azoknál a dokumentumoknál, amelyek nem az alapraktárba, hanem kölcsönző raktárba, a segédkönyvtárba, olvasóterembe, a marxista gyűjteménybe vagy a duplum-raktárba kerültek, a megfelelő szám elé az állományegység betűjelét tették - ezt a leltárkönyv külön rovata tartalmazta, így a könyvek áthelyezése nem járt annyi adminisztrációval, mint az átnaplózás. A segédkönyvtárban és azon gyűjteményrészekben, ahol megmaradt a szakrendi elhelyezés, a könyv helyszámot is kapott és a részleg ennek megfelelően saját helyrajzi katalógust épített. A feldolgozási folyamat átszervezése mellett a katalogizálás módszerein szintén változtatni kellett. Az Egyetemi Könyvtár régebbi katalógusaiban az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ által kiadott szabályokkal szemben saját hagyományait részesítette előnyben úgy a címek mechanikus elv szerinti besorolása, mind a testületi szerzőség elutasításával; az 1952-es előírásoktól való eltérésre azonban - országosan kötelező rendelkezésekről lévén szó - nem, vagy csak átmeneti időszakra volt lehetőség. A legnagyobb problémát természetesen az anonímák rendszavának megválasztása okozta. „Az osztály a modernizálás alapvető feltételeként [...] megkezdi az alapkatalógus beosztási rendjének az MNOSZ 3424 szabványhoz való igazítását [...] E munka az alapkatalógus 1601 tokjának mintegy 700.000 cédulájára terjed ki." - áll a Katalogizáló osztály 1952-es tervében.

6 A testületi szerzős főlapokat az intézmény csak később, 1956-ban - hároméves haladék lejártával - kezdte alkalmazni. A katalógusosztály vezetője, Domanovszky Ákos alapvetően nem értett egyet a külföldi szabályzatok testületi szerzőkre vonatkozó előírásaival; a szabályozás sokszor nem optimális megoldásai miatt a testületi nevek szerinti visszakeresést az utalók szintjére helyezte volna és nem a Vö. Az 1953. jan. 1.-én végrehajtott raktározási és leltározási reform iratai. 1952-1955. Egyetemi Könyvtár Kézirattára, J 202. A Budapesti Egyetemi Könyvtár munkaterve: 1952. május 15-től június 30-ig. Katalogizáló osztály. - p.: 2. ELTE Levéltára, Fond 19/d 243