AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)
II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Pogányné Rózsa Gabriella: Domanovszky Ákos (1902–1984) és a feldolgozási reform a Budapesti Egyetemi Könyvtárban
Pogányné Rózsa Gabriella körű átvételét, ennek legnagyobb ellenzője Czeke Mariannne volt, aki a nyolcvanéves hagyomány megváltoztatásával járó hosszas zavarokat hozta fel indokul 50 , így a bejelentéseknél természetesen nem, de az Egyetemi Könyvtár saját katalógusaiban az anonímák besorolásánál továbbra is a grammatikai elvet alkalmazták. A következő - és a munkamenet, a munkafolyamat megszervezése szempontjából fontos - változás: 1929-től kezdődően a cédulákat írógéppel állították elő, így egyszerre lehetett a leíró, a szakkatalógus valamint - az új beszerzésekről és az újra feldolgozott anyagról tájékoztató - helyrajzi katalógus céduláit elkészíteni 51 . Ez a reformfolyamat négy új katalógus indítását szintén magával hozta. 1928-ban kezdték meg a földrajzi nevek katalógusának építését, amely az anyagot a földrajzi neveken belül 18 szakcsoportba rendezi, ezáltal „a megfelelő szakkatalógus hiányát volt hivatva némiképp enyhíteni""; a XIX. századi szakkatalógus továbbra is használatban maradt, csupán a túlzottan nagy főosztályokat bontották alosztályokra. Nékám Lajos, akit a régi szakrend átdolgozásáról szóló jelentés véleményezésével bíztak meg, felvetette ugyan, hogy a Fővárosi Könyvtár és a Technológiai és Anyagvizsgálati Intézet Könyvtárának példáját követve térjenek át a tizedes osztályozásra, de Pasteiner főigazgató ezt mereven elutasította, maximum egy új szakrendszer bevezetését pártolta volna . Az 1930-as évek elejétől szolgálta a keresők érdekeit az új portrékatalógus 54 , eleinte csak rövid, utalásszerű cédulákkal, később a sokszorosított teljes tételek megfej élésével. Ezen felül a kölcsönzőszolgálat számára saját betűrendes cédulakatalógust hoztak létre. A felsoroltakon kívül voltak még a gyűjtemény egyes meghatározott szegmenseit leképező katalógusok vagy CZEKE Mariannne 1195-1926. alatt iktatott beadványa. Idézi: TÓTH András - VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. - p.: 419. 51 TÓTH András - VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. - p.: 438. 52 DOMANOVSZKY Ákos - PÁLVÖLGYI Endre: Az Egyetemi Könyvtár katalógusai. 1956. p.: 3. Egyetemi Könyvtár Kézirattára, J 157 53 TÓTH András - VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. - p.: 429-430. Pasteiner olyannyira ellene volt a tizedes osztályozás - bármely magyar gyűjteményben való - bevezetésének, hogy amikor az Institut de Classification Décimale felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát a rendszer tökéletesítésében való együttműködésre, az MTA főtitkárának véleménykérésére azt válaszolta, hogy Dewey rendszerével kapcsolatban nincsenek hazánkban tapasztalatok és a nagy könyvtárak nem akarják feladni „az évszázadok tapasztalatai alapján kialakult és igényeiknek megfelelő szakrendszert." Tóth András - Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. - p.: 431-432. 54 DOMANOVSZKY Ákos - PÁLVÖLGYI Endre: Az Egyetemi Könyvtár katalógusai. 1956. p.: 19. Egyetemi Könyvtár Kézirattára, J 157. 238
