AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Későantik és középkori grammatikai hagyományok és egy humanista Terentius-kódexben

Egy humanista Terentius-kódex például csupán átveszi a régi kódex-katalógus adatait, az őt követő leírások pedig többnyire Mezey katalógusán alapulnak." A kódex szakirodalma is hasonló képet mutat. Az egyetlen, aki Ábel óta filológiai szempontból foglalkozott kézirattal, Maróti Egon volt, aki egy Terentius magyarországi hatásával, utóéletével foglalkozó tanulmányában röviden kitért az Egyetemi Könyvtár Terentius-kódexére is. De ő is csupán Csontosi és Ábel eredményeit ismétli, sőt egy helyütt félre is érti Ábel megjegyzését, s ez a félreértés azután egy olyan tévedéshez vezetett, amely mind a mai napig tartja magát a szakirodalomban. Maróti szerint ugyanis a kódex szövegkritikai szempontból érdekesnek tűnő olvasatai az emendátor glosszáiban jelentkeznek," míg Abel Jenő több helyütt is utal rá, hogy azok valójában a kódex saját olvasatai, melyeket az emendátor sok esetben az elterjedtebb, romlott variánsra javított (pl. Andria I, 1, 17 esetében).

22 Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a kódex további vizsgálatához elengedhetetlenül fontos elkülöníteni a különböző korrektorok kézírását. Csontosi és Ábel megjegyzései alapján ugyanis úgy tűnhet, hogy a kódex lapjain kizárólag a nyitrai korrektortól, azaz Vitéztől származó margináliák olvashatók. A valóságban azonban legalább három korrektor írását lehet megkülönböztetni. Ahogyan ez a könyvmásoló műhelyekben általában szokás volt a scriptor munkája befejeztével még egyszer átnézte a szöveget, s az esetleges kihagyásokat, tévesztéseket igyekezett minél kevésbé feltűnő módon javítani. E munka jelei egy-egy kimaradt betű vagy szó pótlásának formájában kódexünkben is érezhetőek.

23 Ezen kívül azonban MEZEY László: Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestiensis. - Bp. Akadémiai 1961. - p.: 46-47, szó szerint megismételve az Ábel-féle leírást, s a „nyitrai emendátor" már Csontositól és Ábeltől is érintett kérdését még csak nem is érinti. 20 Vö. pl. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Bp. : Akadémiai, 1984. - p.: 140, 139, vagy CSAPODI Csaba, CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Bibliotheca Corviniana. - Bp. : Helikon 1990. - p.: 36. 21 MARÓTI Egon: Terenz in Ungarn. In: Das Altertum, 8. évf, 1962. - p.: 243-251, itt: 245: „neben dem Grundtext aus erster Hand einige Korrekturen enthält, die ein unbekanntes, vorzügliches Manuskript verraten und eine bessere Lesung bieten als irgendeines unserer bekannten Terenz-Manuskripte." 22 Vö. ÁBELJ.: i. m. (14. jegyzet), -p. 12. Vö. pl. f. 24

vf. 28vf. 31v-32r, ahol a javító igyekezett teljesen elhalványítani a hibás formákat s helyükre írni a helyeset, de az elhalványítás miatt a javított forma tintája halványabb lett, mint a szöveg többi részében, s így a javítás mégis viszonylag könnyen észrevehető. 97