AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Későantik és középkori grammatikai hagyományok és egy humanista Terentius-kódexben

TOTH PETER KÉSŐANTIK ÉS KÖZÉPKORI GRAMMATIKAI HAGYOMÁNYOK EGY HUMANISTA TERENTIUS-KÓDEXBEN I. A címben említett kódex egy a XV. század közepéről (egészen pontosan 1444-ből) származó papírkódex, mely jelenleg a Budapesti Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található, s tulajdonosát vagy legalábbis egyik korrektorát Vitéz Jánossal szokás azonosítani. A kézirat Terentius hat megmaradt komédiáját tartalmazza, a különböző prózai és metrikus prológusokkal valamint didascaliákkal együtt, végül pedig néhány érdekes Terentius-kommentár és egy három részből álló grammatikai traktátus zárja a kézirat szövegét. A kódex két szempontból is méltó arra, hogy a kutatás behatóbban foglalkozzék vele. Egyrészt egyetemes vonatkozásban, mivel - mint arról később még szó lesz - olvasatai sok esetben komoly szövegkritikai jelentőséggel rendelkeznek a Terentius-corpus rekonstruálásában. Valamint azért, mivel a kézirat záró része, néhány olyan Terenius-kommentárt, életrajzot is tartalmaz, melyeknek viszonylag kevés kézirata ismeretes, ezért kódexünknek fontos szerep juthat e kommentárok szövegkritikai értékelésében is. Másrészt, a hazai kultúrtörténet szempontjából, azért, mert a kódex egészen bizonyosan Magyarországhoz köthető, s minden bizonnyal kapcsolatba hozható az egyik legjelentősebb magyarországi humanista, Vitéz János személyével, s ennek fényében érdekes képet adhat a hazai humanizmus irodalmi, irodalomtörténeti és szövegkritikai igényeiről, s Terentius meglehetősen intenzív utóéletéről a középkori Magyarországon. A magyarországi vagy magyar vonatkozású kódexek között ugyanis az Egyetemi Könyvtárét nem számítva három Terentius-kézirat található, közülük kettő az OSzKban, egy a gyulafehérvári Batthyaneum gyűjteményében, s e három kódex közül kettő tartalmaz Terentius-kommentárokat, egyik az OSzK Clmae 263-as jelzetű darabja a Commentum Brunsianwn szövegét, míg a gyulafehérvári (R. I. 159) mind a Praefatio Monacensis-i mind a Commentum Brunsianum-ot tartalmazza, sőt egy egészen hosszú (mintegy 32 folionyi) meghatározatlan Terentius-kommentárt is. Vö. BART0N1EK, Emma: Codices Latini Medii Aevi Bibliothecae Széchényi Musei Nationalis Hungarici.