AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)
I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György–Vida Máté: A budapesti Dante-kódex nyelve
DOMOKOS GYÖRGY - VIDA MATE A BUDAPESTI DANTE-KÓDEX NYELVE 1. A KÓDEXRŐL ÁLTALÁBAN 1.1 A KÓDEX TÖRTÉNETE A budapesti Egyetemi Könyvtár Cod.Ital.l jelzetű Dante-kódexe (a továbbiakban röviden a Dante-kódex) minden bizonnyal a legrégebbi Dante-müvet tartalmazó kézirat Magyarországon. Annyi bizonyos, hogy a budai királyi könyvtárból Konstantinápolyba került. Csak a XIX. század második felében, 1862-ben vizsgálta meg Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre és Kubinyi Ferenc a sztambuli szerájban, majd 1877ben került vissza hazánkba 34 korvinával együtt II. Abdul-Hamid szultán ajándékaként a Krími háborúban nyújtott magyar „segítségért" cserébe. Kutatása csupán a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdődhetett meg, s igazán a XX. század első felében csúcsosodott ki. Elsőként Karl Witte próbálta meg azonosítani a müvet. Miután felismerte a kódex első lapjának hátán található címer fontosságát, egy Wiggert nevű magdeburgi heraldikai szakértőtől kért véleményt, aki az emblémát egy a XIII. században élő nápolyi családnak, az Aquinóknak tulajdonította. Azt sem zárta azonban ki, hogy a címer egy XV. századi családé lenne. A következő leírás a kódexről 1877-ben jelent meg, készítője Csontosi János volt. Ö, Wiggert egyik elképzelésével egybevágóan (abból a félreértésből kiindulva, hogy Mátyás-korabeli kötettel van dolga) a XV. század első felére teszi a kódex keletkezésének idejét. Kaposi József is XV. századinak véli a művet, az akkori firenzei Szent Márk Múzeum igazgatójának, Guido Caroccinak segítségével. Utóbbi szerint ugyanis a címer a firenzei Bandini és Baroncelli családokhoz köthető, s mivel Francesco Bandini baráti kapcsolatban állt Bátori Mihály váci püspökkel, így könnyen elképzelhető, hogy Mátyás udvarába is eljutott. Azonban erről az elméletről is kiderült, hogy hibás; Gulyás Pál bebizonyította, hogy a Bandini család egyetlen címere sem egyezett meg a budapesti Dante-kódexben fellelhetővel.' 1 BERKOVITS ILONA: Un codice dantesco nella Biblioteca della R. Univ. di Budapest. Budapest 1931.-p. 7.