AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

IV. Művészetttörténet - Knapp Éva: A Szent István-ikonográfia megújítási kísérletei a XVII–XVIII. századi sokszorosított grafikában

Knapp Eva képzőművészeti megjelenítése jelentős részben a legendákban rögzített tulajdonságokra, így bölcsességére, vallásosságára és harcos királyi személyére épült. Ezeket a vonásokat a hagiografikus irodalmon kívül a liturgikus szövegek is átvették, elmélyítették és kultuszformáló erővé tették. A legendákon és a liturgikus hagyományon kívül az udvari reprezentáció igényei is befolyásolták Szent István képzőművészeti megformálását.

9 Az így kialakított kép nem mutat egyéni jegyeket: a tipizált megjelenítés a XIII. század vége óta idős, szakállas, koronás, jogarral és országalmával ábrázolt szent király alakjával azonosította az uralkodót. A fennmaradt középkori ábrázolások három nagy csoportra oszthatók: I. Önálló ábrázolások. Szent István önálló ábrázolásait a kor érméin és pecsétjein előforduló uralkodótípus szerint formálták meg, jobb kezében lándzsával vagy jogarral, baljában országalmával, fején koronával.

10 így például a muraszombati (Murska Sobota) XIV. századi falkép

11 vagy az 1500 körűire datált zólyomfalvi (Sásová) faszobor" sematikus, s fiziognómiailag a magyar szent királyok együttes megjelenítésének hatására formálódott. II. Csoportos ábrázolások. Szent István Szent Imrével és Szent Lászlóval közös ábrázolása XIII. század végi kezdemények után az Anjou uralkodók idején jött létre. Fő eszmei forrása a Háromkirályok kölni ereklyéjének kultusza, történeti hátterét az Anjouk kölni és aacheni kapcsolatai, az aacheni magyar kápolna alapítása és az újonnan a magyar trónra került Anjou-család dinasztikus őskultuszának és legitimitásának igénye alkotta. A három szent király közös ábrázolásain rendszerint István a legidősebb: higgadt, nyugodt, egyházszervező, bölcs uralkodó, szent hitvalló. Az alakok az ideális uralkodó tipikus jegyeit és jelképeit hordozzák. A közös ábrázolás önmagában is hozzájárulhatott a három alak idővel egymástól elkülönülő ikonográfiái megjelenésének I ^ kialakulásához. VÍZK.ELETY András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban. In: Doctor et apostol, i. m. (3.jegyzet). - p. 289-299; CSANÁD Béla: Szent István király arca a magyar breviáriumokban. In: Teológia, 1970. - p.: 214-219; VAS József: Szent István miséje. In: Vigília, 37. évf., 1972. - p.: 517-522. I0

WEHLI: i. m. (3. jegyzet).-p.: 107-109. 11 RADOOSAY Dénes: A középkori Magyarország falképei. - Bp., 1954. - p. 180. ~ RADOCSAY Dénes: A középkori Magyarország faszobrai. - Bp., 1967. - p. 224. 13 MAROSI: i. m. (3. jegyzet). - p. 34-35. 298