AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

III. Irodalomtörténet, irodalomelmélet - Jakab Judit: Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül

Emlékezet- és identitáselméletek - kánon nélkül 1. mimetikus emlékezet, amelyen a múlt gyakorlati tudásának átadását érti (mindennapi cselekvés, szokások és az erkölcsök jelentős része); 2. anyagi emlékezet, amely a tárgyakban foglalt történelmet jelenti (köznapi és személyes eszközök, ágy, szék, asztal, étkészlet, ruházat, szerszámok, házak, falvak, városok, utak, járművek); 3. kommunikatív emlékezet, amelyen a beszédben és a kommunikációban hordott emlékezetet érti; 4. kulturális emlékezet, amely kimondottan az emlékezet hagyományozását, a múltbeli jelentések átadását öleli fel. A négy terület össze is függ egymással: az első három többékevésbé törésmentesen vezet át a kulturális emlékezet területére, amikor célszerűségi jelentésükhöz értelmi jelentőség is társul. Ekkor a kulturális értelem hagyományozási és megjelenítési formáiként vizsgálhatók, s mint ilyenek a kulturális emlékezet szférájába tartoznak. Assmann a kollektív emlékezetet további formákra bontja: a kommunikatív és a kulturális emlékezet formáira. „A kommunikatív emlékezet a közelmúltra vonatkozó emlékeket öleli fel. Olyan emlékekről van szó, amelyekben az ember a kortársaival osztozik. Jellemző példa a nemzedéki emlékezet. Az emlékezetnek ez a válfaja történetileg tapad a csoporthoz; az idők során keletkezik, és idővei - pontosabban hordozóival - elenyészik. Ha megtestesítői kihalnak, újabb nemzedéki emlékezetnek adja át a helyét. Ennek az emlékezési térnek, amelyet a mindenki számára személy szerint adott és kommunikációban közvetített tapasztalás alakít ki, [...] három-négy nemzedék felel meg."

13 Ez a tapasztalat a tárgya az „Oral History"-nak, amely nem történeti forrásokra, bevett írásos dokumentumokra támaszkodik, hanem szóbeli megkérdezéssel tesz szert emlékekre. A kollektív emlékezeten belül az emlékezés két modusa is elkülöníthető: az egyik az ősi eredetre vonatkozó megalapozó emlékezés, a másik a saját tapasztalatokhoz, a közelmúlthoz kötődő biografikus emlékezés. A megalapozó emlékezésmód még az írástaían társadalmakban nyelvi vagy egyéb természetű maradandóan tárgyiasított alakzatokkal dolgozik. A biografikus emlékezés viszont még írásos társadalmakban is társas interakcióra épül. „A kulturális emlékezet a múlt szilárd pontjaira irányul. Benne sem képes megőrződni a múlt mint olyan. A múlt itt szimbolikus alakzatokká alvad, ezekbe kapaszkodik az emlékezés. [...] A kulturális 3

ASSMANN, J.: A kulturális ... i. т.- p.: 51. 257