AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

III. Irodalomtörténet, irodalomelmélet - Jakab Judit: Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül

Emlékezet- és identitáselméletek - kánon nélkül való megtanulása. Ez a körülmény azonban nem jogosít fel arra, hogy a hagyományt Összességében mint emlékezetet (például kulturális) nevezzük meg, mert ez a jelölés a hagyományozás folyamatában a kommunikáció sajátságos fajtáját eltörli. A történelmi tudatot (Wilhelm Dilthey) úgy különböztetik meg a személyes (individuális) emlékezettől, hogy ez utóbbit olyan tartalomnak fogják fel, amelyet az individuum vagy maga élt át, vagy közvetítés útján vált számára bensőségessé. A történelmi tudat a 18-19. századi polgári képzés és (szellem)tudomány terméke. Jellemző rá, hogy a történelmi kereteket rendkívül felnagyítja, erős filozófiai reflexiók által viszonylag kritikus a hagyományhoz, és kevésbé hivatkozik a személyes életre. A korban feltételezték, hogy a történeti élet sokfélesége megszabadítja az embert önnön dogmatikus korlátaitól. Ez a történelmi relativizálás és esztétizálás többféle társadalmi jelenséggel kapcsolódott össze, például azzal, hogy a nagyvárosokban a tömegek elidegenedtek a hagyományoktól, az ipari forradalom idején népességrétegek gyökértelenné váltak, valamint a tradicionális ideológiák kritikai megközelítésével is összefüggött. Ezt az elidegenedést a fiatal nemzeti államok részben a történelmi ünnepek bevezetésével és emlékmüvek felállításával kompenzálták. Cancik és Mohr állásfoglalása szerint a történelmi tudat emlékezésrituáléival együtt a 19. században a német vallástörténethez tartozik; nem szükséges, hogy kollektív (kulturális) emlékezet néven szociológiai vagy kultúrtörténeti univerzálévá alakítsuk át.

3 A KOLLEKTÍV EMLÉKEZET FOGALMA Az emlékezet tisztán társadalmi keretek közt, az emlékezet kollektív produktumként, a maga társadalmi meghatározottságában a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején került előtérbe. A kollektív emlékezet fogalmának első szó szerinti említését Hugo von Hofmannstahl, osztrák drámaíró és esszéistánál találjuk 1902-ből, aki „a kollektív emlékek egymásra rakodó rétegeiről" írt.

4 A fogalom kortárs és 3

L. bővebben CANCIK, Hubert - MOHR, Hubert: „Erinnerung/Gedächtnis". In: Handbuch religionwissenschaftlicher Grundbegriffe 2. - Stuttgart: 1990. -p.: 299323. Itt mondok köszönetet dr. Aszalós Károlynak a szócikk fordításában nyújtott segítségéért. Idézi SCHIEDER, Theodor: The role of historical consciousness in political action. History and Theory, 1978.2. 251