AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Beregszászi Magdolna könyvtár állományába kellett tartoznia. Ezt a Suetonius-kódexet valószínűleg Vitéz János emendálta,'

[ de nincs címlap, ami a possessort elárulja; mégis véleményünk szerint nem Vitézé volt - hiszen ő már két Suetonius-kódexszel rendelkezett -, hanem arról lehet szó, hogy Vitéz az emendálás ideje alatt magánál tartotta a kódexet, hogy összevethesse más Suetonius-kódexekkel, s így került el az ő könyvtárából máshová. A kódexnek tizenkét kisebb, de azért nem kevésbé fényes iniciáléja volt, melyek miniatúrát képeztek, ezeket azonban, mint említettük - egynek kivételével - kivágták, s most csak üres helyeiket látjuk. E megcsonkítás által a szöveg is kárt szenvedett. Külsejét tekintve 1470 előtt, de 1460 után íródhatott. A szöveget megelőző és követő tiszta hártyaleveleken különböző kéztől származó jegyzetek állnak; az elsőn a következő disztichon található humanista minusculával, halványpiros tintával írva: ,Jratus recole quod nobilis ira leonis In sibiprostratos se negat esse fcram" Az utolsó üres lap rectóján pedig a következő érdekes glossza áll: „1484 17 Augusti In dicionem Regis Mathie per longam obsidionem tandem venit v'hel Imperialis с. Aus trie.'''' Ez utóbbi Bécsújhelynek Mátyás király általi meghódítására vonatkozik, s valószínűleg a kódex valamelyik tulajdonosa írta oda. Csapodiné szerint ezt a glosszát valaki Mátyás környezetéből írhatta be a kódexbe. Habár Csapodiné nem tartja lehetetlennek, a disztichon azonban valószínűleg nem származhat Cenninius kezétől, hiszen írását tekintve igencsak eltér Cenninius szépen formált betűitől. Vitéz sem írhatta bele, lévén az első sor harmadik verslába, amelynek spondeusnak kéne lennie, verstanilag rossz, s egy olyan műveltségű tudós, mint Vitéz, ilyen hibát biztos nem követett volna el. Viszont a felirat megtalálható az Inscriptiones urbis Romae Latináé I. kötetében, és már a legrégebbi felirat-gyűjteményekben is szerepel, így például egy XV. sz. első feléből származó kéziratos összeállításban,

13 továbbá egy XVI. sz. eleji CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Mátyás király könyvtárának scriptorai. Petrus Cenninius. In: Magyar Könyvszemle, 74 évf., 1958. - p.: 327-344, itt: 339. 12 BORMANN, Eugen, HENZEN, Wilhelm (ed.): Corpus Inscriptionum Latinarum. 6/1. Berlin, 1876. -p. xxvi, 75. 13 Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek 114,3 (XV. sz. első fele). - f. 15v. 16