AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Későantik és középkori grammatikai hagyományok és egy humanista Terentius-kódexben

Egy humanista Terentius-kódex personae, sobolis, loci, dignitatis vei pronomen, cognomen aut nomen ut: dilecto amico .. etc. de .. etc. Semipunctus est quaedam virgula producta modicum sursum, quando videlicet fit sectio alicuius vocabuli in fine alicuius lineae quod perseqitur immediate in principio sequentis lineae ut: pacem ad oculum consideranti. Punctus interrogativus est planus cum virgula retorta sursum ut hic ? et ponitur in fine alicuius orationis positae interrogativae ut Iamne putas exisse domo mea gaudia nutrix ? (Ovid. Heroid. XV, 41.) Ultimo notandum, quod punctus, qui nominatur titulus, duplex est: positus et privatus. Positus fit triplex: vei super lineam vei ad latus lineae vei per medium lineae et tunc semper abbreviat, verbi gratia: p. q. p. Secundus ponitur sub linea semper et tale privat semper ut hic: repelh.,

m 1. intellectus cod. 1. regina cod. 17. dignitatem cod. 18. coacternantur cod. 22. aliquit cod. 103 „Reverenzpunktnak" is szokás még nevezni az alapvonalra helyezték különböző cím- és rangjelzések előtt. 104 I 05 04 A „semipunctus" a szó elválasztását volt hivatott jelezni. Parkes szerint a liturgikus hagyományból ered, a kérdő mondat végét jelzi. (vö. PARKES, 306.) 117