AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Klimes-Szmik Katalin: RMK nyomtatványok a megszüntetett „Magyar vonatkozások” gyűjteményében

elhunyt, betűkészletét később a hímeves tipográfus Misztótfalusi vagy Tótfalusi Kis Miklós használta.(A szerző közlését és tájékoztatását ezúttal is köszönöm.)A kérdéses N iniciálé a Haiman György féle iniciálé-sorozatok egyikében sem található.(Ld. Haiman György: "Kis Miklós Kolozsvárott használt régi, kolozsvári elődeitől átvett betűinek mintái" in Haiman Gy. Tótfalusi Kis Miklós a betűművész & a tipográfus élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. Magyar Helikon, 1982. 79. o., 52. sz. ábra). Méretét tekintve (6X6 cicerós) és a díszítő elemek jellege, rajzolata vaiamint a római kapitálisnak megfelelő betűtest (a szárak egymáshoz illesztése, a talpak kialakítása) alapján is kétség kívül az idézett Haiman-féle iniciálé-sorozatok 7. sorába illeszkedik, amely betűsorban egyetlen N sincsen, bár az M megkettőzve szerepel. Az oklevél kedvezményezettjének, a szóban forgó Mikola Lászlónak a neve és Tótfalusi Kis Miklósé 1702-ben együtt szerepel egy nyomtatványon, tehát kapcsolatuk, ha korábbról nem is de 1702-ből dokumentálható. Mi több, maga Mikola László a szerzője ennek a 4°, [4] lev. terjedelmű nyomtatványnak melynek a címe: Geneabgia. Nobilissimae et Magnificae familiae Mikolarum ex antiquis et authenúás instrumentis Jiteralibus a Ladislao Mikola de S^amosjaba compilata et ejusdem sumptibus impressa. (Ld: Szabó RMK.II/2110, Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós nyomtatványainak bibliográfiája. 96.sz. in i.m.) A benne foglaltak igazolására keletkezhetett, ez utóbbival egyidejűleg I. Lipót oklevele is de nem kizárt az sem hogy jóval korábban, valamikor a kihirdetése után. Tótfalusi Kis Miklós tipográfusi magatartására vall a nyomtatvány tagolása (bevezetése, rendelkező szakasz, aláírások, azok ellenjegyzése) a tipográfia eszközeivel. Továbbá a tipográfia eszközeivel képes bizonyos adatokat kiemelni, így érzékletessé teszi az aláíró és a hitelességet igazoló személyek közötti rangkülönbségeket, segít kiemelni a neveket a rangokkal és címekkel pontos, ám hosszas szövegből. Haiman György szavaival "s%övegkö%pontos szemléiéf*-ével a " közfésfunkáókaf különböző "formaelem alkalmazásával tesz? szemléltető módon érzékelhetővé'. (Ld: Haiman György i.m. 96.1.) Az első levél rektóján, az N iniciálét követőn, az első sorvégig, a 2. sorban csak a szó kezdőbetű áll 24 pontos "Clein Canon Roméin' verzálissal, az Amsterdami betűminta (ld. Haiman Gy. i.m. I.sz. melléklet) megnevezései szerint. Az oklevél további, rendelkező részének a szövege 11 pontos "Mediáén Roméin" antikva és 12 pontos, keskeny, kurziv "Augustin Curi\ A második levél rektóján az aláírások megkülönböztetésére, az uralkodó nevéhez az oklevél rendelkező részében alkalmazott 11 pontos antikva típus majuszkuláit alkalmazta, Kollonich Lipót, kardinális, esztergomi érsek esetében a nevét, az oklevél szövegében alkalmazott 12 pontos keskeny kurziv típussal, a címét, rangját all pontos antikvával szedte és a lap alján, a jegyző Joannes Domaniszkiß] nevéhez all pontos vastag "Mediáén CurP-t választotta. A második levél verzóján vagyis az oklevél 1698. évi Junius 7.-iki gyulafehérvári kihirdetését bizonyító aláírás Alvinczi Péter neve és címe a Kollonich érsek nevének és címének betűtípusait ismétli meg, de fordítva, a név áll antikvával, a rang pedig kurziváltan. 38