AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Tóth Péter: Feltáratlan latin kódexek az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében. A Cod. Lat. 133–139 jelzetű darabok katalógusa

sajnálatos módon nagyon sok rendkívül zavaró és a leírásokat szinte érthetetlené tevő sajtóhibát tartalmaz,

20 - egy-egy kódex azóta napvilágot látott leírásától eltekintve

21 — még mindig egyetlen segédeszköze a kéziratok kutatóinak. Ezért is határozta el a könyvtár vezetősége, hogy szükség van a katalógus egy új, javított és bővített változatára, melynek első és legfontosabb feladata a Mezey-féle leírásokban szereplő hibák javítása, s az adatoknak az azóta eltelt időszak kutatási eredményeinek fényében történő pontosítása, mely sok esetben alapvetően módosíthatja egy-egy mű attribuálását, sőt magát a kódex leírását is. A munka el is kezdődött, s az anyag revideálása gyakorlatilag véget ért. Ekkor kellett következnie azon kódexek feldolgozásának, melyek a Mezeykatalógusba valamiért nem kerültek, vagy nem kerülhettek bele. Ezek nagy része a katalógus megjelenése után került a könyvtárba, s ezért nem szerepel benne. Két darab (Cod. Lat. 135; 137) pedig talán töredék volta miatt maradt ki. Ebben az időben kezdték ugyanis meg a kódextöredékek gyűjteményének felállítását, s a két csoport, a töredékek és a kódexek gyűjtőköre nem volt még egyértelműen körülhatárolva, s a két gyűjtemény között előfordultak átfedések.

22 A szóban forgó két darabot talán a fragmenta közé akarták besorolni, s ezért maradtak ki a kódexek közül, később azonban — a töredékekhez képest viszonylag nagy terjedelmük miatt - mégis a kódexek között kaptak helyet. Az öt új darab nem illeszkedik szervesen a gyűjtemény korábbi jellegébe. A beszerzések esetlegességének megfelelően van köztük olasz eredetű humanista, egyszer, az utolsó esetben, vette észre. Vö. MEZEY L.: Codices Latini medü aevi BibHothecae Universitatis Budapestiensis. Budapest 1961,210. 20 A Cod. Lat. 128 esetében például a kódex második felének (ff. 212v-300v leírása valamiért teljesen hiányzik a nyomtatott katalógusból (Vö. MEZEY L..: Codices Latini medü aevi BibHothecae Universitatis Budapestiensis. Budapest 1961, 211). Vagy a Cod. Lat. 40-nél, ahol a leírás egyes tételei felcserélődtek, s a ff. 98-98v feltárása a f. 106v után következik, s eredeti helyére is más került (vö. MEZEY L: Codices Latini medü aevi BibHothecae Universitatis Budapestiensis. Budapest 1961, 59-60), nem is beszélve a kódex szövegkiadásainak hibás bibliográfiai adatairól. (Ui., az 58. oldalon a kódex 87v fóliójával kapcsolatban Mansi XXIII, 1169-1170 helyett Mansi XXIII, 1169-1176 utána a 89v-ón Mansi XXIII, 11691176 helyett Mansi XXIV, 135-144 a helyes hivatkozás, majd a 92. fóliónál újabb tévedés: Mansi 24, 397-484 helyett Mansi 24, 397-404 a helyes (a kötetek eddigi római számokkal történő jelölésének hirtelen átváltásáról nem is szólva), ezután ugyancsak a 92. fólió leírásánál a bibliográfiai hivatkozás (most már helyesen) rossz helyre, közvetlen a cím után került, de aztán újra megismétlődik a szokott helyén, teljesen felborítva ezzel a leírás rendszerét. 21 Pl. a Cod. Lat. 102 esetében: CENCI, C: Un manoscritto autografo di San Bernardino a Budapest. (Studi Franciscani 61/34). Pistoia 1964, Ш. a pálos Liber viridis (Cod. Lat. 115) kapcsán: SARBAK G.: A pálos Liber viriás. In: SZELESTEI L:Tanulmányok a középkori magyar könyvkultúráról Budapest 1989,155-167. 22 Erről ld. MEZEY L: Fragmenta codicum. Egy új forrásterület feltárása. In: MTA I. Os%t. Közleményei 30 (1978), 65-90. Egyébként erről tanúskodik a kódexek és a fragmentagyűjtemény néhány átfedése is, vö. pl. Cod. Lat. 136, amely votaképp a Fragm. Lat 150-es darab. 64