AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)
III. Irodalomtörténet - Knapp Éva: Emblémaelméletek Európában
A Giovio-féle szabályoktól részben eltért Minoes elképzelése. Minoes átvette a test-lélek metaforát, de nála a szabályok keretei tágabbak, a megkötések kevésbé szigorúak, mint Gioviónál. Elsődleges szerepük nem a korlátozás, hanem az, hogy a kialakított szerkezetek valóban emblémák, szimbólumok, s ne pedig allegóriák legyenek. Minoes szerint a kompozíció rövid legyen és tartalmas, hasonlítson a példabeszédhez és jusson benne érvényre a hasonlóság. Minoes kísérletet tett a különböző szimbólum-típusok leírására, részeik jellemzésére; s a vélt antik forrásokra való visszavezetéssel irodalmi értéket tulajdonított az emblémának. 68 A XVII. századi késő humanista és jezsuita szabályok többnyire Giovio alapján kidolgozott pontokból állnak (pl. E. Tasso, Donatus, Masen, Picinelli, L'Abbé) vagy csak általános útmutatót adnak a gyakorlat számára (pl. Pietrasanta, Balbin). Az utilitas-elvű jezsuita gyakorlattal és elmélettel összeütközésbe került Ercole Tasso szabályai például részletesebbek Giovio elképzelésénél, de elsősorban csak a mottóra és a képre vonatkoznak. Eszerint 1. a mottó legyen rövid, kevés szóból álljon; 2. a kompozícióban semmi ne legyen túláradó, felesleges, de ne is hiányozzék belőle semmi; 3. a szöveges részt népnyelven vagy latinul fogalmazzák meg; 4. a hasonlóság a különféle ismertetőjegyek által váljon felismerhetővé; 5. az embléma ne tartalmazzon céljával ellentétes vonást; 6. az értelme megfejthető legyen; 7. az egy kompozícióhoz tartozó figurák száma ne legyen több kettőnél; 8. a kép (figura) gyönyörködtessen; 9. a kép színek és külön szavak nélkül is felismerhető legyen; 10. a képen ábrázolt cselekvés legyen elsajátítható és ne legyen erkölcstelen; 11. az értelmet kifejező dolog tulajdonságát és természetét a befogadó ismerje vagy arról a szerző adjon külön felvilágosítást. 69 Még ennél is differenciáltabb szabályokat alakított ki Alexander Donatus, amikor kidolgozta az emblémára és a szimbólumra, valamint ezek képi és szöveges részére vonatkozó előírásokat. A jezsuita túlszabályozási törekvések tipikus példájaként értékelhető elképzelései tükrözik egyrészt a könnyebben érthető formák iránti igényt, másrészt a törekvést a meghatározások minél pontosabb rögzítésére. Legfontosabb szerinte az imago, az epigramma és a mottó egysége. A mottó helye a kép közveden környezetében van, dokumentálnia kell az emblémát, plebeo llintenda; Terza, che sopra tutto habbia bella vista, lacqual si fa riuscire molto allegra, entrandovi stelle, soli Lune, fuoco, acqua, arbori verdeggianti, instrumenti mecanici, animali bizzari, et uccelli fantastichi. Quarta ron ricerca alcuna forma humana. Quinta richiede il motto, che e Гагшпа del corpo, et wole essere communemente duna lingua diversa dalTIdioma di colui, che fa l'impresa, per che il sentinento sia alquanto piu coperto: wole anco esse breve, ma non tanto, che si faccia dubbioso; di sorté che di due о tre parole quadra benissimo; eccetto se fasse in forma di verso, о intero, о spezzato; Et per dichiarare queste conditioni, diremo, che la sopradetta anima et corpo s'intende per il motto, о per il soggetto; et si stima che mancando о il soggetto all'anima, о Гагшпа al soggetto, l'impresa non riesca perfetta." Giovio. i. m. (22. jegyzet) 6.; Ruscelli. i. m. (29. jegyzet) 1-22.; vö. Menestrier T i. m. (33. jegyzet) 1.1-19.; Sulzer. i. m. (2. jegyzet) 117-118. 68 Alciatus. i. m.(13. jegyzet) LX-LXI.; Bauer , i. m. (18. jegyzet) 465. 69 Tasso , i. m. (24. jegyzet) vö. Ferro d'Rotarij . i. m. (15. jegyzet) 7.; Menestrier . i. m. (33. jegyzet) I. 26-29. 249
