AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Farkas Gábor Farkas: Szerémi György hitelességének a kérdése

Cuspinianus, Hans Dernschwam és Szeretni híresztelései 1515-re vonatkozóan, tudniillik, hogy Szapolyai szeretett volna a király lenni. Ezek a rosszindulatú pletykák odáig mentek, hogy az erdélyi vajda az esztergomi érsekkel, a Habsburgok legfőbb támaszával szövetkezve kívánta volna eltenni láb alól a királyt, vagy miután meggyilkoltatja Lajost, megszerzi a trónt és Máriát is.

55 Szalkay László titkosított levélben jelentette Zsigmondnak a mohácsi vész előtt három évvel, hogy Lajosról pamfleteket terjesztenek, s ellene összeesküvést szőnek Magyarországon.

56 Teljes volt a zűrzavar az ütközet utáni hetekben is, Zsigmond és Ferdinánd egyaránt várta a friss híreket Magyarországról. Ekkor kaptak lábra azok a mendemondák, miszerint többen látták a királyt, súlyosan megsebesülve a Csele-patak túlpartján. Spanyolországba csak október közepére jutott el a csatavesztés híre, s ezzel egyidöben Itáliában az a legenda terjedt el, hogy Lajos mégiscsak győzött a csatában és Ibrahim basát élve fogta el.

57 A sorozatot Jászay Pál nyitotta meg a 19. században, aki monográfiájában jelentős szerepet adott Szerémi históriájának. Részletesen kitért Czettrich levelére, s egy lábjegyzetben néhány ellentmondásra hívta fel a figyelmet Lajos holttestével, illetve megtalálásának körülményeivel 55 JÁSZAY 1844. 299-303. - ORTVAY 1914. 227-230. - HERMANN 1961. 39. - BARTA 1977. 17. MOHÁCS 1987. 134. Burgio szerint (1526. június 30.): „Nem lehet tagadni, hogy őfelsége élete veszélyben forog. Ha ugyanis nem megy le a harctérre, akkor saját alattvalói kezei közé kerül, aminek nem lehet jó vége, mert mindenki egész nyíltan őt és tanácsosait okolja az ország bukásáért." 56 ORTVAY 1914. 116. - MOHÁCS 1987. 120. Ide kapcsolható Burgio 1526. március 27-i jelentése: „Őfelsége legalább is nekem nyíltan megvallotta, hogy jobban fél ezektől a magyarországi törököktől, mint a törökországiaktól. " - KULCSÁR 1981. 191. Az 1523-as bécsújhelyi találkozón a magyarok elégedetlensége, az üres kincstár, a török elleni védekezés mellett II. Lajos helytelen magatartása volt a téma. A tanácskozás kiváló forrása Krzysztof Szydlowiecki lengyel kancellár naplója. -ZOMBORI 1987. 107-117.-HOPP 1992. 51. 57 ACTATOMICIANA VIII. 222. Zsigmond lengyel király Brodarics Istvánnak: „Etproinde rogamus illám describere nobis non gravetur, qui certi istic sit, cum de salute ipsius Sermi. nepotis nostri, turn etiam de rebus hostilibus et statu illius regni Ungarie; nam varii rumores hue quotidie ad nos deferri solent, sitque ejus erga nos propensionis et observantie, qua consuevit." - ACTA TOMICIANA VIII. 366. Jan Dantyszek lengyel humanista Piotr Tomickinek: (Granada, 1526. október 14.) ,/Í/Í'ŰI non restant, quam, quum hec seriberem, venit novum ex Gallia, quod Sermus. Ungarie rex in conflictu cum Turcis occubuisset. Ex Italia tarnen felicior deseribitur successus: Sermum. Ungarie regem, accepta prius clade, ex Bohemis, Polonis et Germanis reintegrasse exercitum et Turcos profligasse ac ipsorum ductorem Ibreim Bassa vivum cepisse. Quod utinam verum sit!" - Érdemes összevetni egy velencei jelentéssel, SANUDO 1895. T. 42. с 667. (1526. szeptember 16.): „Alpresente notifica come ne li castelli del conte Bernardin с str fato segni di alegreza con trar artellarie etfarfochi; et questo per la nova hauta che poi roto parte del campo del re di Hongria, il Re con le zente havia, et zonto il vayvoda de Ydria et il capitanio Marco di bohemi asalth il campo del Turco et quello messe in disordine et halo rotto et preso Imbraim basr." - ORTVAY 1914. 203-206. - ARTNER 1926. 104-105. - MOHÁCS 1987. 146. Burgio szeptember 5-én ezt jelentette: „Őfelségéről azt beszélik, hogy vitéz küzdelem után épségben távozott a harctérről, de nem tudni, hogy hová. Ez a hír volt itt elterjedve, s ez tartotta magát három napig. " - JÁSZAY 1846. 41. Ferdinánd szeptember 9-én értesült Lajos haláláról, s rögtön nekilátott igényelt jogait biztosítani, főként Zsigmond és Szapolyai ellen, akiknek trónigényéhez nem fért kétsége. 76