AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiból - Petrovics Mária: A humám faktor. Egy könyvtár változásai – szubjektív szemmel

I. AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYEIBŐL Petrovics Mária A humán faktor Egy könyvtár változásai - szubjektív szemmel Amikor a 100 éves Egyetemi Könyvtár a metró építkezés során megroggyant épületének felújítási tervei 1982-ben elkészültek, a tervekben szó sem volt informatikai hálózatról, számítógép-teremről, bár a változásokra kihegyezett fülű kollégák már hallottak könyvtári informatikáról, integrált könyvtári rendszerekről. 25 év alatt azután befejeződött a rekonstrukció, menet közben a lehetőségekhez képest helyet adva hálózatnak, gépteremnek, s e rekonstrukcióra sok, könyvtárunk életében csekély idő alatt sokat fordult a világ. Bátortalan és pénztelen kezdeményezéseink után, egy rendszerváltás után, sokak számára kedvvel, sokak számára kényszerrel 1995-ben új korszakot nyitott az Egyetemi Könyvtár. Múzeum vagy modern, sokféle szolgáltatást sokféle módon nyújtó, élő könyvtár - fogalmazódott meg az alternatíva. S lett az eredménye egy elfogadott kompromisszum: múzeum nem, csak muzeális értékeket is őrző, de a kutatók számára élő anyagú, szolgáltatásait tágító, ebben modern eszközöket is felhasználó, egyértelműen nyitott könyvtár kell legyünk. Olvasóink igényelték-e a változást? Egyértelműen igen. Felkészültek voltak-e a változásokra? Hát, nemigen. Mi, könyvtárosok felkészültek voltunk-e a változásokra? Egyértelműen nem. Szeretem a könyvtárat. Ennek bizonyítéka, hogy 8 év „hűtlenség" után az első hívó szóra visszajöttem, s vállaltam konfliktushelyzeteket is kiváltó megbízásokat. Ezért engedtessék meg nekem a szubjektív hangvétel, amikor a változás stációiról s annak humán faktoráról, magunkról könyvtárosokról és az olvasókról írok. A módszer a gyakorlat lesz, nem az elméleti, tudományos megközelítés. Egy könyvtár létét - mint minden szolgáltató intézményét - az határozza meg, felméri-e, s jól értékeli-e a használó igényét. Az Egyetemi Könyvtárban azért volt jó dolgozni, az adta a munka báját, hogy nem különült el könyvtáros és kutató/olvasó. Még térben sem. A feldolgozók munkaszobái és a kutatóterem, a mindenki által használt segédkönyvtár, az igazgatás/titkárság, néha még a kávézó is, egy tér. Egy család, közvetlen hangvétel, ismertük mindenki kutatási területét, az egyetemi, a tudományos élet kis pletykáit. Jól éreztük magunkat. 41