AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
III. Irodalomtörténet - Muth Ágota Gizella: Irodalmi városképek. Adalbert Stifter: Bécs és a bécsiek, az életből vett képekben
városábrázolásában már nem pillanatképszerü felvételeket adnak, hanem teljeskörű elemzést a szociális helyzetről, a pénz szerepéről és az elszegényedésről az 1840-es évekből. Ez már közelít a mai értelemben vett nagyvárosi regényhez (Großstadtroman), amely 1929-ben Döblin: Berlin Alexanderplatz с. montázsregényében valósul majd meg. Stifter városképei egyedi ábrázolásmódot, az irodalmi városkép különleges típusát jelentik. Stifter és Heckenast. író és kiadójának barátsága Adalbert Stifter az Iris Taschenbuch jószemü és irodalmi téren tájékozott szerkesztője Majláth János gróf közvetítésével jutott el a magyar reformkor talán legjobb pesti kiadójához Heckenast Gusztávhoz, akihez ezután élete végéig hű maradt. 1841-ben Majláth felkérte Stiftért, hogy küldjön egy novellát az Iris 2. évfolyama számára, amelybe egyébként több jónevü osztrák szerző szerepelt írásaival. Stifter a Feldblumen (Mezei virágok) с novelláját szánta az évkönyvbe, amely a kiadó, Heckenast tetszését is elnyerte. Ezt követően egymás után láttak napvilágot Stifter legjobb elbeszélései az Irisben és az író az almanach állandó munkatársa lett. Barátságuk ekkor kezdődött és egy életen át tartott. Leveleztek és személyesen is találkoztak. Stifter csak egyszer látogatta meg barátját Pesten, pilismaróti birtokára is készült, de nem jutott el. Heckenast viszont felkereste őt Bécsben és linzi házában is. Kiadta a Studien ( Költői vázlatok) с elbeszéléskötetet 1844-ben, szokása szerint egy rézmetszetekkel ellátott díszkiadásban és egy egyszerű, illusztráció nélküliben. Ekkor Stifter már ismert volt nálunk az Iris által és a Studiennek olyan nagy sikere lett, hogy újból megjelentették 1847-ben, majd 1867-ig még négy kiadást ért meg. 23 Stifter már 1851-ben átadta munkáinak kiadói jogát Heckenastnak, aki örökös kiadója lett. Nagy sikerrel jelentette meg Stifter további müveit is német nyelven a korábban népszerűvé vált Studien-formátumban. A Bunte Steine (Tarka kövek) háromtagú novellafüzért 1853-ban, majd 1876-ig még három kiadásban, továbbá a Nachsommer (Nyárutó) с nagyregényt 1857-ben és még négy kiadásban. Stifter egyes terjedelmesebb elbeszéléseiből külön is megjelentetett (Hochwald, Abdias), majd utolsó regrénytnlógiáját a Witikoi, 1865-67-ben adta ki. Az író halála után 1869-ben kiadta háromkötetes levelezését és 1870-ben Vermischte Schriften címmel megjelentetett még három kötetet, amelyeket Johannes Aprent — Stifter barátja és hagyatékának kezelője, a linzi reáliskola tanára — rendezett sajtó alá. Egy évvel később Stifter teljes életművét adta ki 21 kötetben, az író előzetes tervei szerint. Ezekkel az özvegy, Amália asszony anyagi gondjain is segített. Pozsonyba költözése után 1873 és 1878 között még megjelentetett 22 Friedrich Sass: Berlin in seiner neuesten Zeit und Entwicklung. Leipzig, 1846 Ernst Dronke: Berlin 2 Bde. Frankfurt a.M., 1846 Idézi RIHA, Karl.. .77. 23 Vö. SZEMZŐ Piroska: Német írók és pesti kiadóik a 19. században (1812-1878). Budapest, 1931.94. ( Német Philológiai Dolgozatok. XLVII.) 261
