AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

III. Irodalomtörténet - Tóth Péter: Koraközépkori hagiográfia és a kopt irodalom. Egy kopt osztrakon szövegének irodalomtörténeti elemzése

mintaképet, a követendő példát. Ahogyan tehát a szentek egész életvitelükkel igyekeztek mindenben Krisztust utánozni, ugyanúgy életrajzíróik is e krisztusi életvitel megörökítésében Krisztus életrajzíróit, az evangélistákat, az általuk használt műfajokat, jeleneteket követték, és igyekeztek az evangéliumi történetek elemeinek megfelelően felépíteni egy-egy szent életrajzát.

33 Ennek megfelelően egy teljes szentéletrajzban általában helyet kellett kapnia - az evangéliumokhoz hasonlóan - a szent születéséről és gyermekkoráról szóló beszámolónak.

34 Az evangéliumokban találunk is olyan jelenetet, amely párhuzamba állítható az osztrakonon ránk maradt történettel, és Krisztusnak már gyermekkorban megmutatkozó bölcsességéről beszél. Nem sokkal a templomi bemutatás leírása után azt olvassuk, hogy „a gyermek növekedett telve bölcsességgel és az Isten kegyelme volt vele" (Lk 2,40). A legszorosabb párhuzamot azonban a tizenkét éves Jézus története jelenti. Itt Krisztus a templomi írástudók közt ül, miközben „hallgatta és kérdezgette őket...és mindnyájan csodálkoztak okosságán és feleletein" (Lk 2,46-47.)

35 Lukács azonban nem fejti ki részletesen, hogy milyen volt Krisztus és az írástudók társalgása, ennek bemutatását az apokrif iratokban találjuk meg. Ezek az iratok éppen az evangéliumok által homályosan hagyott vagy egyáltalán nem érintett időszakokat, eseményeket beszélik el. Ezzel magyarázható a számos gyermekség-evangélium létezése, amelyek különös részletességgel tárgyalják az Epiphánia előtti időszakot.

36 Közülük az egyik legnevezetesebb a Tamás beszámolójaként ismert apokrif.

37 Ebben már számos történetet találunk Krisztus 13 Л legendáknak ezt a biblikus alapját, ún. biblicitását a szakirodalomban sokszor nem hangsúlyozzák kellőképpen (Általánosságban: FARMER, D. H, Hagiographie, in: Theologische Realenzyclopädie 14, 360-76, a kopt legendákkal kapcsolatban: ORLANDI, T, Hagiography, Coptic, in: Coptic Encyclopedia (A továbbiakban: СЕ), 4, 1191-97, vagy a bizánci anyagról: BECK, H-G, Hagiographie, in: Id, Kirche und Theologische Literatur im Byzantinischen Reich, München, 1959, 267-75.), bár konkrét helyeken mindig utalnak a bibliai párhuzamokra. A legenda műfaja és az evangéliumi előképek közti rendkívül szoros kapcsolat teoretikus kifejtése azonban a görög hagiográfiához igen közel álló szláv legcndairodalommal kapcsolatban magyar nyelven is olvasható: LEPAHIN, V, Az óorosz kultúra ikonarcúsága, Szeged, 1993, 117-127, különösen: 122-23.. A kopt legendák biblicitásáról !d. KOSACK, H. G, Die Legende im Koptischen, Bonn, 1970, 12-18, ahol a szerző a legendákat, mint a bibliai üzenet érvényességének bizonyítékát az olt leírt csodák folytatását értelmezi, az előbb idézett műhöz hasonlóan. 34 A számtalan példa közül csak a leghíresebbekre, Szt. Antal életére (Vita Antonii, 1-2.) valamint a kopt legendairodalom egyik legnagyobb hatású darabjára, Senute életrajzára utalunk (Sinuthii vita bohairice, 3-9.) 35 Az evangéliumi részlet - annak ellenére, hogy nyíltan nem mondja ki - azt sugallja, hogy Krisztus vitatkozott a farizeusokkal, tehát az osztrákon szövegéhez hasonlóan itt is egy vitáról van szó. 36 Az apokrif gyermekség-evangéliumokról és tendenciájukról Id. CULLMANN, (), Kind/witsevangelien.ur. HENNECKE, E. - SCI INEEMELCMER, W, Neutestamentliche Apokryphen in deutsche Übersetzung I, Evangelien, Tübingen, 1959,272-75. 37 Elképzelhető, hogy már az egyik első keresztény életrajban, az Euszebiosz-féle Órigenész életében (HE VI 2, 9-10.) is a Tamás-apokrif szövegének hatása érezhető. Bár az Euszcbioszrészlettel kapcsolatban már utaltak a Tamás-beszámolóra (СОХ, P, Biography in Late Antiquity, Berkeley, 1983, 85.), a két szöveg közti konkrét párhuzamokra még nem hívták fel a figyelmet. Valószínünk látszik azonban, hogy egy ilyet kell látnunk az Órigcnész-biográfla azon helyében, 241