AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Horváth Pál: Frank Ignác (1788–1850)

Ezek az eredmények persze jobbára az Egyetem falain kívül születtek, de távolról sem merítették ki már a módszeres történetkritikai (jogtörténeti) vizsgálódások kezdeteit az adott korban. Alapozó munkálatokat hagytak maguk után, ugyanis a praktikus célokat szolgáló államtudományok, ill. az ún. politikai- kamerális tudományok (pl. a történeti földrajz, az államstatisztika stb.).

11 Miután már a Planum juridicae facultatis (1775) c. szabályzatba belefoglalt „európai államtan" (História status publici Europae) keretei között a Joseph Sonnenfels bizalmát élvező Barits Béla kezéből került ki az az összehasonlító államstatisztika, amely a felvilágosodás eszméin nevelkedett, európai jogi historizmust hirdetett. A középkori eredetű szövegelemző (exegetikus) kutatás ebben a korszakban vesztette el hitelét hazánkban és helyét a kutató elemző forráskutatás, a ténykutató (numerikus) történeti statisztika és az összehasonlítás, ill. a születő történeti segédtudományok (diplomatika, genealógia, kronológia, stb.) foglalták el. Mindezek hatása alatt a hazai jogtörténetírás tudományos előképeinek egész sora figyelhető meg már a 18. század utolsó harmadában. Ezek a törekvések pedig gyakran a felvilágosodással, ill. a felvilágosodás jogi historizmusának a sajátos (módszertani) alapállásával kerültek kapcsolatba. Nem hagytak maguk után még ezek a törekvések sem jogtörténeti kézikönyveket, de a haladás tudatosításával és a jogfejlődés egyetemes összefüggéseinek a keresése által a modern jogi gondolkodás historizmusának a kibontakozását szolgálták. Való igaz tehát, hogy a magyar jogi gondolkodás újkorát is a felvilágosodás nyitja meg.

12 Az új eszmeáramlat a modern polgári társadalom kialakulásának az előtörténetével összefüggésben nyert létjogosultságot és a magyar jogi gondolkodás historizmusának a tudományos alapokra helyezésében is ez vezette a felidézett gondolkodókat. A benne rejlő lehetőségek azonban hazánk szellemi életében csak töredékesen bontakozhattak ki, miután a polgári átalakulás társadalmi feltételei még várattak magukra. Az elavult jogrend érlelődő válsága persze alkalmas talajt teremtett az új eszmék behatolására, de azok hatóerejét a konkrét társadalmi feltételek eleve behatárolták. így nálunk - polgári elem hiányában - a haladás eszmehordozója lehetett a társadalmi helyzetében lehanyatló középnemesség és még inkább a „gyúlékony eszmékkel ismerkedő nemzeti értelmiség is. Innen fakadt tehát a historikus érvekkel alátámasztott szerződéses (közjogi) gondolat, amely a birtokos elem tudatában persze (jobbára csak) a nemzeti függetlenséget garantáló új szerződés szükségességére korlátozódott. Ennél számottevőbb lehetőségek kibontakozásának vagyunk tanúi azonban, midőn a Habsburg abszolutizmus uralkodói (Mária Terézia, ill. II. József) maguk tesznek lépéseket a magyar jogi közgondolkodás korszerűsítését 11 Lentze, H. 1962.54-55. 12

Eckhart S. 1924.8-9. 195