AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 9. (Budapest, 1999)

IV. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Szögi László: 1848 utóélete a magyar felsőoktatásban

Az Ötvenes években március 15-e a kötelező forradalmi hagyomány felmondása lett. Példakép, amelyen már túlléptek ugyan, de amit történelmi hivatkozásként ünnepelni kellett. Ezt tükrözi a Tudományegyetem 1953-as vezércikke. "...Amiért küzdöttek és életüket áldozták, a független demokratikus Magyarország csak 1945-ben a Szovjet Hadsereg dicső győzelme után valósulhatott meg Örökségük politikai részét megvalósítottuk: a szocializmust építve már olyan területen járunk, ahová ők még nem láthattak el. Ideológiánk fejlettebb, mint az övék volt, s mégis van mit tanulni tőlük. Van mit tanulni tőlük a társadalomban és a társadalomért élő ember harcos közéleti jellemének kialakítása terén: az a kötelességünk, hogy úgy ragaszkodjunk a marxizmus-leninizmushoz, mint ők a francia forradalom tanításához, úgy legyünk hűségesek a Szovjetunióhoz, ahogy ők hűségesek voltak a feudális Európa ellen összefogó szabadságszerető Európához, úgy szeressük Népköztársaságunkat, ahogy ők szerették a hazát, úgy munkálkodjunk egyetemünk fejlődésén, amint ők."

11 Az ünnepségeket akkoriban az Egyetemi DISZ bizottság - az egyetlen hivatalos ifjúság szervezet - rendezte kötelező protokoll alapján. 1956 hozta meg azt a valódi forradalmi lendületet, amelynek mindig is jellemeznie kellene az egyetemi ifjúságot. A Petőfi Kör vitái után 1956. október 22-én alakult meg az ELTE Bölcsészkarán a Március 15. Kör, ahol az országos és egyetempolitika legfőbb kérdéseire kerestek választ. 1956 egyetemistái valóban 1848 utódainak tekintették magukat, amit nemcsak jelszavaik, szervezeteik elnevezése, de retorikájuk is egyaránt igazol. Az ELTE vezetőinek és tanárainak 1956. okt. 29-i nyilatkozata 11 pontban foglalta össze az egyetemi szabadság követelményeit, amelynek több pontja - így pl. a tanszabadság - hasonló volt 1848 törekvéseihez. A Kádár korszak, de már elődjei is a forradalmak gyöngyfűzéreként akarta bemutatni a magyar és a világtörténelmet. Olyan sorozatnak, amelyben egyenes út vezet Budai Nagy Antaltól, Dózsa Györgyön, Rákóczi Ferencen át egészen Kossuth Lajosig, 11 Tudományegyetem 1953. március. 17. 3. o. Nagy Miklós cikke: 1848. március 15. 326