AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 9. (Budapest, 1999)

III. Irodalomtörténet - Knapp Éva: A barokk kori nyomtatott mirkulumos könyvek jellemzői II.

csoda lényegét tartalmazó néhány szóból áll, ezt követi az eset leírása. A cím és a leírás nem egyezik meg pontosan, de lényegbevágó eltérés nem tapasztalható közöttük. A Geszti János ferences szerzetes által részben a két ismert újlaki jegyzőkönyv alapján összeállított harmadik változat, az ún. vatikáni kódex összesen 621 csodáról emlékezik meg. Itt az összeállító egyházjogi ismereteinek következtében szabatosabb fogalmazással, pontosabb hely- és személynév-meghatározásokkal van dolgunk. Két további kéziratban 331 illetve 338 csodát gyűjtöttek össze ismeretlen szerzetesek a 15. század végén. Az egyikben a csodákat csak röviden, néhány sorban jegyezték fel, de akad néhány bővebben részletezett eset is, amelyeket az újlaki jegyzőkönyvből merítettek, néhol pedig összevonták az újlaki jegyzőkönyvben foglalt eseteket. A kéziratban megfigyelhető a törekvés a csodák fajták szerinti csoportosítására. A csodákat hosszabb méltatás zárja le, melynek forrása Soproni Péter ferences szerzetes Kapisztránói-életrajza. A másik kézirat a Miracuía eiusdem pulvis Johamiis de Capistrcmo post mortem címet viseli, s a csodákat teljesen azok fajtái szerint csoportosítja. Összeállítója bőven merít az újlaki jegyzőkönyvből, de abból erősen rövidített kivonatokat hoz csupán, s külön részt szentel a Kapisztránói életében művelt csodáknak. Ez utóbbi két kéziratban a kivonatolás miatt a tanuk nevét kihagyták, sokszor annak a nevét sem írták be, akivel a mirákulum történt, s az elbeszélés a puszta tényekre szorítkozik. Ezek a különböző indítékból keletkezett mirákulumgyüjtemények egyetlen kegyhelyhez kapcsolódva is jól mutatják a műfaj gazdagságát, az időben egymás mellett élő szerkesztési és tartalmi jellemzők változatosságát. Kéziratos mirákulumföljegyzés más középkori búcsújáróhelyekről nem maradt ránk. Ilyen feljegyzések egykori meglétét azonban joggal feltételezzük azoknak a kegyhelyeknek az esetében, amelyekről tudjuk, hogy oda gyógyulás vagy más bajból való megszabadulás reményében rendszeresen zarándokoltak. Ilyen országos hírű kegyhely volt a 14-15. század folyamán például az Alamizsnás Szt. János ereklyéjét őrző budavári Szt. Zsigmond kápolna, az óbudai Szűz Mária templom, a Kozma és Dámján kápolna Pesten, a budai Szt. 97