AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

III. Irodalomtörténet - Jakab Judit: „Játsszuk ami nincs, de lehetne ...”. A szerepversek szemléleti háttere és formái Szilágyi Domokos költészetében

légies képeiből Szilágyi csak egyet emel ki, azt is a paródia empirikuskonkrét szintjére szállítva: ... szőke hajad körül fátyolként lebegnék... /Weöres/ Kicsikém, te gyehenna-hajú, temiattad emészt el a bú ... /Szilágyi/ A vers formai megoldásától /változatok, utóhang/ a kancsal rímekig, „nyelvrontó" játékosságtól /Weöres: Rock and roll/ az ironikusra formált motívumok /trombitaszózat/ jelenlétéig egyaránt kimutatható a weöresi ihletés. Weöres szuverén költői világának megidézésénél is fontosabb a „változatíró" Weöres arculata. Elődje is „poéta doctus", aki fölhasználja a kötött, hagyományos formákat /epigramma, szapphói strófa, stb./, sőt parodizálja, vagy ironikus-gunyorosra formálja azokat /Antik ekloga, Bukolika stb./. Vagy gondoljunk a Negyedik szimfónia /Hódolat Arany Jánosnak/ szerzőjére: költői magatartása nem egyértelmű, hasonulás és irónia egyaránt jellemzi. Az a furcsa kettősség áll fenn tehát, hogy a felszínen a weöresi költészet stílus-, forma-, hangnembeli paródiájáról, a „poéta doctus" mesterségbeli fogásainak megcsipkedéséről van szó, de a költői magatartásban éppen ez a parodizáló szándék rokonítja őket. A Változatok ... Utóhang című egységében rezignált, kesernyés hangon e könnyed, parodizáló magatartás „számvetését" készíti el: salamoni ítéletet hoz ellenében és védelmében. A „könnyűvoltam" és a „versekély" kifejezések mögött még az a hajdani költő áll, aki a „Szégyen a szó, ha nem vigasz" ars poeticát vallotta. De az Olvasó „fejéhez vágott", éles hangú indoklás már a könnyed játék védelmében íródott. Valóban olyan felszabadultak, önfeledtek ezek a versek, amilyennek a költő mondja? A parodizáló szándék mellett szól az is, hogy a weöresi gondolatvilág, mondanivaló súlya nem érződik a sorokból. De derűt, harmóniát csak a zenei dominanciájú változatok sugároznak, ezekben éppen a zenétől válik légiessé a szöveg. Van olyan darab is /Kilencedik változat/, amely jellegzetesen Szilágyi Domokos hangján szól. Ebbe az önfeledtségbe komorabb, sötétebb érzés vegyül, akár a Felezőidő nem igazán felszabadult, olykor halálhangulatú verseibe. Szilágyi paródiájának önálló tartalmat, „mondanivalót" ad: a versfüzér egy szerelem történetét eleveníti föl konfliktusokkal, aggodalmakkal - és sok-sok mosolygással. Talán nem annyira a véletlen szülte, hogy a bukaresti kiadásban az Észrevétlenül című vers után került, hiszen a Változatok ... mintha ennek egy-két gondolatát visszhangoznák. A belső, logikai fonal így narratív, helyzeteket elmesélő és vallomásos részekből áll össze. 234