AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

III. Irodalomtörténet - Jakab Judit: „Játsszuk ami nincs, de lehetne ...”. A szerepversek szemléleti háttere és formái Szilágyi Domokos költészetében

korlátja nincs." Az idő és a halál kapcsolatát a történelmi rekvizitumok felsorolása teljesíti ki, ennek a teljes fenyegetettség-érzésnek feszül a magányos szembenállás. Az ismétlő és fokozó sorok az egyre makacsabb tagadást hangsúlyozzák. A második rész e magatartást a gondolati érvek, költői reflexiók bizonyosságával támasztja alá. A lelki valóság síkját egy intellektuális-reflexív sík váltja fel. Perspektívája is változik: eddig a költő személyére esett a hangsúly, most a szó, az alkotás kerül előtérbe: csak a szó (ez a tett most) ... költő, kortanu-szóval / messzekiáltja a kort, / miben élt... a vers születik - / kín, mint minden születés ... Az előző rész gondolatkörében a szó, a szellem a szabadság szféráját jelenti, a második rész zárógondolata szerint a halhatatlanságot is: „... de a múlás / meg se legyintheti, föld nem rengeti meg, s a tömegsír / el nem enyészti". A második egységben a költő a nyitósorok haláltudatától a halál legyőzésének gondolatáig jut el. E meggyőződés szilárdságát tükrözi, hogy az önmegszólító rész a tanulság, a példa hitével zárul. A mindeddig egymásban, egyként jelentkező lírai alany helyzetét egy pillanatra a szöveghelyzetből eredő ambivalencia váltja fel, mintha az önmegszólítás felszólítás jelleget is kapna. Az Ötödik eclogábó\ kölcsönzött zárómondat azonban ismét a félreérthetetlen azonosság mellett szól. így „a fogolytábor éjszakájában virrasztó költő arcát... nemcsak a Hetedik ecloga parafrázisaként, hanem Szilágyi Domokos lírájának egyik alaphelyzeteként is kell értelmeznünk''.

23 /Imitáció vagy paródia?/ A szerepversek egy következő foka - a valójában ellentétüknek is felfogható - a Változatok egy képzeletbeli Weöresversre. Költői szándék szerint nem illeszkedik a szerepvers-parafrázisok sorába, mert eredeti „nincs". Természetesen eredeti mégis van: Weöres mesterfogásait, modor-sajátságait, költői világának elemeit sajátítja el rendkívül nagy hajlékonysággal. Pontosabban úgy imitálja költészete jellegzetességeit, hogy azok, átvilágítva, más előjelet is kap/hat/nak. Miről van hát szó? Szilágyi mesteri módon utánozza a weöresi költészetnek azt a poétikai jellegzetességét, hogy „ >anyaga< és >módszere< egy, s egymásból a legszorosabban következve egymásba folyhatnak ... "

2A Nemcsak a dallamhívó szavak, a ritmus, a rím versteremtő erejét képes játszi könnyedséggel felidézni, hanem Weöres lebegő, dimenziótlan világának hangulatát is. Ezt a mélyen belülről átélt lírai világot természetesen konkrét témaelemek, motívumok támogatják. Az ötletadó Weöres Hannának című verse, amelynek 22 Uo. 23 Uo. 161. p. 24 Kenyeres Zoltán idézi BORI Imre: Eszmék és látomások, című munkájából - Lm. 295. p. 233