AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

III. Irodalomtörténet - Bakos József: A soproni evangélikus líceum diáklapja a „Nyugati Őrszem” (1938–1943)

magyarlakta városaiban az óhazától elszakadt honfitársak életével, már nem tud ugyanolyan szemmel tekinteni Amerikára, mint annak előtte. Vádat olvas ki az amerikai magyarság szeméből, azt a vádat, kritikát, amely a „régi Magyarország" ellen szól, amely elüldözte a magyarság soraiból, Somogyból, Abaújból, Zalából a magyar földműveseket, munkásokat, tanítókat, lelkészeket, fiatalt, öreget, gyermeket. ,JEz a vád egy nagy szociális probléma megoldását sürgeti, ez a kritika szükségszerű igazságlátás, amely az óhazában élő magyarság vezetőit, a roppant társadalmi és gazdasági anakronizmusok közepette egy emberibb jövő meglátására képesíthetné." SZABÓ Dezső keserű szavait idézi: „Мя egy ezerév minden szennye és igazságtalansága csurog ki a magyar életben. A magyar lassan már csak szolga lehet saját hazájában. Sokszor elgondolom magamban, hogyan lehetett ezzel az értékes néppel ilyen történelmet csinálni." És hozzáfűzi: „Egy még most sem elkésett jóvátételnek sürgős követelései vannak ezekben a szavakban." „Mz hát a jövő útja?" teszi fel a kérdést. „Mi lesz a magyarsággal...?" Az új generáció szavával felel, amely már véglegesen megszabadult a hazug illúzióktól és a régi előítéletektől, „és Ady Endre európai magyarságán át eljutott a kritikai hazaszeretet magaslatára, ahonnan láthatóvá lettek a régi, nehéz bűnök, amelyekre kevesen mertek rámutatni..." Az új magyar generáció történelmi igazságérzetében bízik, APÁCZAI CSERE János kései utódaiban, azokban, akik „önmagához akarják eszméltetni ezt a rejtett kincsű, csodálatos népet". A jövő „a modern Európa szellemi és gazdasági válsága közepette magára hagyott és normális életlehetőségeitől megfosztott Csonkaország új ifjúságának" útkereső, nemzetmentő törekvéseiben rejlik. Ez az új értelmiség fel kell hogy nevelje a kisemmizettek gyermekeit, és a műveltség, a jog, a szellem és a hit erejével fel kell emelje a lenézett, rabszolgasorban tartott, megalázott néprétegeket, az őket megillető társadalmi szintre. ,^4nnyi magyar érték, pusztuló szépség és hősiesség évezredes földjén a képzett, világos agyú, magyar munkásokból földmí-vesekből felszívódó új, hívőbb és emberibb társadalom eljövetelében higyjen az amerikai magyarság is." Elítéli az üresszívü magyarkodókat és avult jelszavaikat, azokat akik „nagyszerű magyarok és hatalmas szónokok akkor, amikor nagyon magyarnak kell lenni valami dúsan terített asztal mellett, fehér ingmelles tószteregetések közepette, de siketen és szolgalélekkel állnak meg a magyarság nagy próbái előtt." Ezekre a sorokra rímel youngstowni üzenete is: eljöttünk megmondani az itt élő és küzködő magyar testvéreknek, hogy bízzanak. Magyarországon egy új világ van megszületőben. Ma csak azoknak van jussuk az élethez, akik felálltak a lakomák és tósztok asztalától, kiszellőztették magukból az uri murik mámorát és felgyürkőztek a harcra. Majd, ha ez a megbomlott 39 CSANÁDI [CSABA] József: Kétféle magyarság. = Amerikai Magyar Népszava, 32. évf. 270. sz. (1931. szeptember 27.) 1. és 4. p. 208