AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

II. Művelődéstörténet - Fabó Edit: Az értékmegőrző közvetítő. Az arab könyv- és könyvtárkultúra a 8–10. században

...Sehrezád szavai Sahriár király lelkét még nagyobb tisztelet és hódolat, szívét pedig a büszkeség ragyogó örömével töltötte el. Miután Sehrezád hangjának csengését a termek is elnyelték, tekintetét a királyra emelte és így szólt: "0, minden idők királya, akinek korokban és nemzedékekben nem volt párja, látod, hatalmad, birodalmad, udvarod, vagyonod, kincsed mérhetetlen, fénye és értéke örökkévaló. Bölcs vagy, ó uram, hiszen tudom milyen körültekintőn tartod kezedben gondjait. De fenséges uram, még mielőtt újból felvennéd a nappal terheit, nyisd fel magad előtt lelked, nincs-e benne orvosolatlanul eltemetett fájó seb, amely elfogulatlan ítéleteidre ólomsúllyal nehezedne. S most nézz rám, rabszolgádra és emlékezz, hogyan kerültem udvarodba. Talán sejted miért kérlek az idő kerekének visszapörgetésére, s hogy kedved szerint való választ hallhass, felidézem előtted egy még atyám palotájában megszállt messzi utazó találóskérdését a vasgyűrűről, amelyet csak annak az ujjára szabad húzni, akit valóban szeretünk. Egy fiú hogy-hogy nem találkozott a Tündérrel, csalogató hívása elől hazafutott, ahol nagybeteg édesanyjától kapta ezt a vasgyűrűt, s először anyjának szerette volna adni, de az nem tarthatta meg, mert nem sokkal azután meghalt, majd a vándorló fiú egy hű barátra lelt, s társa életének legboldogabb pillanatában annak ujjára vonta a gyűrűt, akit nyomban elragadott a halál. Később megismerkedett egy fiatal leánnyal, veleélt, s amikor már azt hitte új társa élete; öröme teljes, a gyűrűt neki adta, de a leány is a halálé lett. A fiúból időközben megkeseredett férfi lett, s ekkor ismét megjelent előtte a Tündér, s megadván magát sorsának a Tündér nyerte el vasgyűrűjét. "Miért volt hát a hiábavaló halál? " - kérdezte a vendég. Atyám, a vezír így felelt: "Mindhárom veszteség a gyávaságot és a felelőtlenséget terheli. Az első, az édesanyáé az áldozat volt, mert csak így vehette rá fiát az elszakadásra, az önállóságra. Másodszor nem akkor ajánlotta fel a gyűrűt, mikor annak ideje lett volna, hanem halogatta s elkésett, hiszen korábban a barátnak nem adott bizalmat, s a leánynak sem akart előbb támasza lenni. Szerencsétlen társai mellette, bár nélküle ismerték meg a boldogságot. Nem szerethette szívvel-lélekkel egyiküket sem; nem vetődött fel benne idejében: választásakor a gyűrűváltás, a felelősségvállalás. A Tündér pontosan ezt jelentette számára. Tudott, hogy cselekedeteinkért, döntéseinkért mindig felelősek vagyunk amelyet méltón vállalnunk kell" Figyelj hát, nagy király szomorú sorsú első feleséged hűtlensége nem csupán az ő vétke, hiszen a hajdani gyönyörű leánynak és ifjú királynak a rang volt biztos keritője. Őt nem te választottad, s ő sem választott téged, házasságotok felett mások bábáskodtak, így szerencsétlen szép asszonyod nem is tarthattad egyébnek, mint uralkodói járandóságnak, nem is bántak vele másként, még ha akarta volna sem léphette át sorsát. Végzetéhez az vezetett, hogy nem ismerted fel, hogy értékes birtokodnak lelke van, bár elhalmoztad ajándékokkal, kényelemmel mégsem azt kapta amire szüksége lett volna, a társnak járó tiszteletre, megbecsülésre, figyelemre. Mivel a választás, a döntés nem a tied volt, nem ébredt benned felelősség iránta, ahogy ő sem viseltethetett felelősséggel kiváltságos helyzetéért, könnyen elveszthette tartását, méltóságát. Megcsalatottságod ezer és ezer leányon bosszultad meg. Mikor testvéremmel színed elé hoztak, haragtól fásult szíved már szomjazta a csendet, a békét, mert nővéremet vigasztaló történeteim hamar utat leltek feléd a nyugalom, pihenés óráiban, fátyla lett sértett lelkednek, meséim bűvöletében felismerted a tettek, a felelősség súlyát sorsodban és sorsomban. Végül kegyelmeddel engem választottál társadul. Csak úgy tarthatsz rendet hatalmas birodalmadban, ha előbb magadban teremted * BALÁZS Béla: A csend. Bp., 1985. 88