AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

II. Művelődéstörténet - Fabó Edit: Az értékmegőrző közvetítő. Az arab könyv- és könyvtárkultúra a 8–10. században

felfogás szerint Isten az, aki beszélt, Gábriel közvetítette és Mohamed pedig átvette. Tehát Allah a Prófétán keresztül szólal meg, a Korán szava a teremtő Isten szava, azaz örökkévaló. Ez a szemlélet a 9. századtól dogmává merevedett. A Koránt nem volt szabad más könyvek közé elhelyezni, csak a rituális tisztaság állapotában volt szabad megérinteni és olvasni, nem volt szabad más nyelvre lefordítani. (Ezért a nem arab muszlimoknak meg kellett tanulniuk arabul, legalább annyit, hogy a Koránt olvashassák.) A Korán egyben törvénykönyv, az iszlám jog alapja. A ma ismert, kanonizált Koránt 655-ben állították össze Zaid ibn THÁBIT vezetésével a korabeli feljegyzések alapján, 23 évvel Mohamed halála után. A Korán nem mindenhol egyértelmű, helyenként homályos, viszont szükséges volt ezek tisztázása, feloldása, mivel ez volt jogrendszerük alapja, ezért a korabeli jogtudósok a hagyományokhoz nyúltak. Ennek első formája a hadisz (azon kijelentések, mondások, amelyek Mohamedtől származnak és a Korán nem tartalmazza), másik formája a szunna (a Próféta azon cselekedetei, amelyekről társai tanúskodtak). Hadisz jelentése hír, a szunnáé szokás. Az iszlám.

9 Mindenekelőtt vallás és a kereszténységnél sokkal inkább vallás: nincsenek szentségei, nincs benne hierarchizált klérus, nincs egyház, minden hívő egyenlő. Elegendő csupán ezt kijelenteni: "Tanúsítom: nincsenek istenek, kivéve az egy igaz Istent, és Mohamed a prófétája." Felfogásuk szerint Allah nemcsak uralkodó és teremtő hatalom, aki mindent előre meghatározott, hanem jószívű, szelíd és segítő is. Az iszlám istene szellemi lény, egyszemélyű isten, aki "nem nemz és nem nemzettetik", megbocsátó, nemcsak hatalmas, engedékeny, nemcsak büntető. Ilyen istenkép összegződik az iszlám fogalmában, amely az Istennek való teljes odaadást jelenti. (Érthető tehát, miért terjedt el olyan gyorsan, minek köszönhette népszerűségét, miért fogadták el annyian és lettek muszlimokká nemcsak a Földközi-tenger térségében, hanem világszerte. Hódítóbb volt bármely más vallásnál.) Mohamed célja - többek közt - az arabok felemelése, a barbárság állapotát meghaladva, civilizáció magasabb fokára emelje népét. Ezért pl. az újszülött lányok élve eltemetését megtiltotta, a kötelességgel és becsülettel összefonódott vérboszszút gyilkosságnak tekintette, négyre korlátozta a feleségek számát. A házassági jogot szabályozva több jogot adott a muszlim nőnek, mint a korabeli kereszténység. Az egyén felelősségére helyeződik a hangsúly, lehetőséget ad az egyén érvényesülésének a közösségben. A Próféta öt alapkövetelményt állított fel követőinek, amelyek világosak és elfogadhatóak: 1. a hit (Allah és Mohamed az ő prófétája), 2. az ima (naponta ötször az előírások betartásával, a tisztasági szabályok figyelembevételével), 3. az ínségadó (a közösség fenntartása), 4. a böjt (Ramadán havában), 5. a zarándoklat (legalább egyszer elmenni Mekkába, a szent mecsethez). 9 CAHEN im. 22-30. p. - BURCHARD im. 37^1. p. - BENKE im. 99-111. p. 69