AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

II. Művelődéstörténet - Fabó Edit: Az értékmegőrző közvetítő. Az arab könyv- és könyvtárkultúra a 8–10. században

II. Művelődéstörténet Fabó Edit Az értékmegőrző közvetítő (A 8-10, századi arab könyv- és könyvtárkultúra) A

tanulmány témáját elsősorban az a tény inspirálta, hogy a - címben jelölt tárgyat időben érintő - történeti munkák egy, az európai kultúrához szorosan hozzátartozó, fontos láncszem felett siklottak el. A letűnő antik világ már nem, a szárnyait bontogató keresztény egyház még nem volt képes arra, hogy az addig megszerzett kulturális értékeket fenntartsa, megőrizze, gyarapítsa. Ebben a történeti korszakban egy idegen kultúra nyújtott segítő kezet. Ez az idegen kultúra pedig az iszlám világa volt, mely épp akkor lépett felfelé ívelő pályájára. Milyen hatások, erők és tényezők késztették a muszlinokat erre a vállalkozásra? A tanulmány e kérdésre próbál megfelelő magyarázatot adni. *** Epilógus az Ezeregyéjszaka meséihez (Ezeregyéjszaka után...) ... Miután a történetírók és az írnokok befejezték a rájuk rótt nemes feladatot, lejegyezvén mindazt, ami Sahriár királlyal és Sehrezádéval történt, megmutatták harminc kötetnyi munkájukat a királynak. Sahriár király örömmel és megelégedett szívvel vette kezébe a gyűjteményt, majd meggyőződvén annak pontosságáról és helyességéről, könyvtárába tette a műveket. Sehrezád a király színe elé lépett és így szólt: "Ó, minden idők királya, akinek korokban és nemzedékekben nem volt párja, látod, rabszolgád vagyok, ezer és egy éjszakán meséltem neked régi históriákat, letűnt nemzedékekről szóló intő példákat, az emberi cselekedetek felelősségéről. Míg én ezer és egy éjszakán át kínáltam neked nyugalmat és békességet a nappaltól fáradt testednek, háborgó lelkednek és szívednek, látom, nem feledkeztél meg hozzád hasonló dicsőséges elődeid fenséges fegyveréről, az írás, az írott szó hatalmáról, mert halld hát, hogyan emlékezik meg az egykori nagy történetíró, költő, Abu Tammám* az írás eszközéről, a tollról: Kezedben ahatahnas íráott, melynekéle, hakett, vesá sebezhet s béníthat végtagot S belőle viperáknak pusztító nyála, mérge, vagy méh-gyűjtötte édes kertbäi méz csorog. Cscáhamxícsqj^eiiiáskor, méymégjs, haksefpsn, eső támad nyomában, nyugaton, keleten; sin megszólaltatod, nyergében, hangja ékes, * Abu Tammám (800-845), arab költő, történetíró, fő műve a Hamásza. (ford. Jékely Zoltán) 65