AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Újváry Gábor: „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal”. Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól (1920–1944)

Ujváry Gábor „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal" (Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól 1920-1944) Az Intézet alapításának előzményei A

legsikeresebb s legkoncepciózusabb magyar kultúr-politikus, gróf KLEBELSBERG Kuno a magyar történelmi források tervszerű kutatását és földolgozását igényelve már 1917-ben - a Magyar Történelmi Társulat frissen választott elnökeként - megfogalmazta a Bécsi Magyar Történeti Intézet alapításának szükségességét. Ennek megvalósulására azonban - paradox és furcsa módon - csak a Monarchia összeomlása és fölbomlása után kerülhetett sor. A "magas kultúra", a történettudomány erőteljes állami támogatása, a külföldi magyar intézetek hálózatának - s ebben elsőként a Bécsi Magyar Történeti Intézetnek - a létrehozása a klebelsbergi tudománypolitika egyik alapja volt. Bécsről és történeti kutatásokról lévén szó, Klebelsberget erősen befolyásolták még az ott tevékenykedő magyar levéltárosok elképzelései, a magyar forráskutatás és -kiadás addigi eredményei és hiányosságai, valamint a bécsi nagy közgyűjteményeknek a magyar történelem kutatása szempontjából kitüntetett szerepe. Mivel a Birodalom központi hatóságai és a Monarchia közös ügyekkel foglalkozó minisztériumai a császárvárosban voltak, a Magyarország történetére vonatkozó Mohács utáni források jelentős része mindmáig a bécsi archívumokban található. Ennek ellenére, ezek a levéltárak sokáig szinte hozzáférhetetlenek voltak, s viszonylag későn, a múlt század második felében nyíltak meg a magyar kutatók előtt. A kiegyezés után a bécsi központi levéltárak a közös minisztériumok alárendeltségébe kerültek, s a rendezési és a leltározási munkák sikeres elvégzéséhez is szükség volt a magyar történelmet ismerő levéltárosokra, ezért az állások egy részét magyar állampolgárságú szakemberekkel töltötték be a "közössé" vált intézményekben. Elsősorban e Bécsben tevékenykedő magyar levéltárosoknak köszönhető a magyar történeti források kiadásának a múlt század hetvenesnyolcvanas éveitől megfigyelhető minőségi és mennyiségi föllendülése. A kutatások a század végén a magyar és az erdélyi országgyűlések XVI-XVH. századi anyagának - FRAKNÓI Vilmos és KÁROLYI Árpád, illetve SZILÁGYI Sándor általi - kiadásában csúcsosodtak. Történelmi tanulmányaiban számos bécsi levéltári forrásra hivatkozott VERESS András, THALLÓCZY Lajos, TAKÁTS Sándor és WERTHEIMER Ede is. E munkálatok azonban nem igazán JOl