AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Szögi László: Új utakon nyugat felé ... Hagyományok és változások az újkori magyar egyetemjárásban (1789–1919)

német, vagy holland egyetemen beiratkozzon. Természetesen e kisvárosokat, apró falvakat nem vehetjük egyenként számba, de megyénként összesítve már pontosabb képet kaphatunk arról, milyen körzetekben volt már a városokon kívül is igény, s ugyanakkor anyagi erő a külországi tanulásra. A megyéket és székeket számba véve a németországi peregrináció gyakoriságában eddig az alábbi sorrend alakult, 1. Medgyes szék, 2. Pest megye, 3. Segesvár szék, 4. Szepes megye, 5. Gömör megye, 6. Bács megye, 7. Nyitra megye, 8. Vas megye, 9. Beszterce vidéke, 10. Bihar megye. A szász székek, ill. kerület előkelő helyét az magyarázza, hogy ezek központi városait is az adott egységhez számítottuk, így itt a városok dominálnak a környező falvak csekély létszáma mellett. Ha ezektől eltekintünk, még Pozsony, Torontál, Nógrád, Veszprém, Békés, Sopron, Borsod, Zemplén és Hont megyéket találjuk az első húsz közigazgatási egység között. Ha ezt a listát összevetjük a Habsburg birodalmi peregrináció első húsz megyéjével, akkor kiderül, hogy 12 megye azonos a két listában és jól körül tudjuk határolni Erdélyen kívül azt az öt tájat, ahol a nagyvárosokon kívül már a falvakból, mezővárosokból is jelentősnek nevezhető a külföldi egyetemjárás. Az egyik ilyen táj a főváros környéke, Pest-megye, amely öszszességében több peregrinust indít Németországba, Svájcba és Hollandiába, mint a korábban felsorolt városok legtöbbje. A második fejlett terület a Dunántúl középső részén Veszprém megye. Az ország nyugati határszélén végig Vas, Sopron, Pozsony és Nyitra megyékben szintén igen jelentős a falvakból és kisvárosokból induló peregrináció mindkét irányban. Ennek oka a térség relatív fejlettsége, és az itt élő magyar, német, szlovák, ill. zsidó közösségek fokozott igénye az egyetemi tanulmányok végzésére. A negyedik jellegzetes, diákokat küldő térség az ország északkeleti felében található Szepes, Gömör, Borsod és Zemplén megyék területe. Az itt elő szintén nemzetiségileg és felekezetileg vegyes lakosságban ugyancsak az átlagosnál nagyobb volt a külföldi egyetemi tanulmányok iránti igény. Végezetül az ország déli részéből, Bács és Torontál megyékből indult még nagyobb számban külföldre a vegyes nemzetiségű falusi, vagy kisvárosi születésű diákság. A németországi peregrinációban jelentős szerepet kapott az Alföld keleti peremén Bihar megye - Nagyváradot most nem is számítva - hiszen pl. Baselban, Erlangenben, Göttingában, Zürichben, sőt a Karisruhei Műegyetemen is, az onnan származó diákok voltak a legtöbben a nem városi születésűek közül. Mind a városi, mind a falusi születésű diákság valamely hazai középiskola elvégzése után, esetleg már egyetemi tanulmányait is megkezdve indult külföldi tanulmányútra. A hazai előképzettségre is rendelkezünk adatokkal, bár ezen adatsoraink korántsem teljesek. Előzetesen csak az állapítható meg, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemen, valamint a budapesti műegyetemen kívül melyek azok a legfontosabb iskolaközpontok, ahonnan a peregrinusok nyugat felé vették útjukat. Az első helyen itt is legkülönbözőbb budapesti középiskolák állnak, majd őket sorrendben Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, Sopron, Marosvásárhely, Nagyszeben, Sáros-patak, 360