AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

Szögi László: Előszó

nak kötelességünk megőrizni e jelentős értékeket, folytatva a hagyományos könyvtári feldolgozó munkát. Ezzel egyidőben azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy korszerű egyetemi könyvtár nem lehet meg napjaink számítógépes integrált könyvtári rendszere nélkül, nem tekinthet el a modern technika alkalmazásától. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jelenlegi formájában is Magyarország nemcsak legrégibb, de legnagyobb egyeteme, amiből azonban az is következik, hogy könyvtári rendszere a legszéttagoltabb valamennyi hazai egyetem közül. A karokon, intézetekben, tanszékeken közel 120 kisebbnagyobb könyvtár működik, s ezek együttesen több mint 3,6 millió könyvtári egységet őriznek. Az ország egyik legnagyobb könyvgyűjteménye ez, de feltártsága, használhatósága messze elmarad napjaink lehetőségeitől. A mintegy 1,6 millió könyvtári egységet őrző Egyetemi Könyvtárban is meglehetős késéssel kezdtük el a modern informatikai rendszerek alkalmazását, és hosszú még az út addig, hogy e rendszert az egész egyetemen egységes szervezetbe fogjuk össze. Tudjuk, hogy elkerülhetetlen az egyetemi könyvtári rendszer reformja. Csökkenteni kell a könyvtárak számát, hogy a megmaradtakban a korábbinál magasabb szintű szolgáltatásokat vezethessünk be. Nem központosítani akarunk, hanem ésszerű összefogást, egységes beszerzési elveket, az átfedések, a felesleges kiadások elkerülését, a meglévő könyvtári kapacitások jobb kihasználását és az információhoz való hozzájutás gyorsítását. Az Egyetem Tanácsa ezen elvek jegyében fogadta el a könyvtárügy fejlesztésének koncepcióját, és 1996-ban egyetemünk könyvtári hálózatának új szabályzatát. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az elmúlt negyedszázadban alapvetően változtak meg az olvasói szokások, és mások már a kutatók elvárásai, még a klasszikus humán tudományokat gyűjtő Egyetemi Könyvtárral szemben is. Az egyetemi oktatók és kutatók csakúgy, mint a hallgatók, a gyors információszerzésre törekednek. Egyre kevesebb az olyan olvasó, aki napokat, heteket vagy hónapokat tölt el egy könyvtárban választott témáját kutatva. A hallgató is inkább kölcsönözni szeretne minden művet, mintsem helyben olvasni. Megnövekedett az igény a másolás minél teljesebb lehetősége iránt, és fokozatosan tör be immár a humán tudományok területére is a számítógépes információszerzés. A klasszikus könyvtári hagyományok szempontjából ezt a folyamatot sokan csalódásként élik meg, és a hagyományos szolgáltatások minél magasabb színvonalú biztosításában jelölik meg a tudományos nagykönyvtárak feladatait. E véleménnyel ellentétben úgy véljük, hogy a kor változásaival szemben, az olvasói szokások ellenében nem fejleszthetjük más irányba az Egyetemi Könyvtárat. Kettős követelményt kell magunk elé állítani: hagyományos értékeinket megőrizve alkalmazkodni kell a már unalomig emlegetett információs forradalomhoz. Ez a könyvtárosok munkáját is alapvetően változtatja meg, hiszen valamennyiünktől új ismereteket kíván. Munkatársaink így többszörös szorításban dolgoznak; saját szakterületük müvelése mellett új, informatikai ismereteket kell elsajátítani16