AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Kalmár Lajos: A Victorinus–corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere

Ez a „természetéből fakadó" beszédkészség predesztinálja, hogy a középkorban ismét — középkori mértékkel mérve is —• ékes környezetben jelenhessék meg. Neve mellől csakhamar elmarad a martialisi Ave Caesar-fogalom, hogy helyet adjon az új környezetben legalább oly magasztos Ave Maria formulának. „Beszédet tartó" híre természetesen sokkalta rangosabb annál, mintsem hogy topos-váltása csupán az üdvözlőformának egyszerű cseréjében nyilvánuljon meg. E formula mögött híres szerep rejlik, amely egyúttal ékesszólása elismerésének is újabb — immár a középkori ember részéről megnyilvánuló — fényes tanúbizonysága. Mert ősi beszédkészségét most fölöttébb kényes hittitok: szűzen szülő Mária védelmére méltatják. „Ha egy papagáj természete szerint képes ayet mondani, miért ne szülhetne egy szűz, midőn (az angyali üzenetet) hallotta!?"

84 így érvelt a papagáj tehetségére hivatkozva Franciscus de Retza, Bécs híres teológia professzora. Következtetése olyannyira meggyőzőnek bizonyult — nem kisebb mértékben növelte a papagáj beszélő művészetének hitelét — hogy „ettől kezdve hosszú időn át a Fogantatás szimbóluma volt."

85 Pontosabban: a Sértetlenségnek védő szimbóluma, miként Franciscus méltatta: „defensorium inviolatae", mégpedig ékesszólásával védője. Franciscus traktátusában, a papagáj híres védőbeszédét megörökítő metszeten — amely sokáig kedvenc témaként számos másolatban terjedt — a kőkockás terem közepén győztesen áll a „szónok", csőréből szalag fodrosodik rajta az írással: Ave. A fametszet alján az idézett latin szöveg olvasható e sikeres védelemről. Ő tehát Gábriel arkangyal mennyei szózatának evilági megér ősítője. Egy párizsi Hóráskönyvben az angyali üdvözletet ábrázoló miniatúra kiegészítéseként

86 Mária boltíves szobája előtt áll mélyzöld tollazatában, hogy e legmagasztosabb környezetben a hófehér köntösű főangyal szavának ékességét és igazságát ismét tanúsítsa. Elsőként jelenik meg a Gyermek születésekor is. A pannonhalmi-kódex miniatúráján

87 a háttér hegyoldala fölött midőn az angyal még csak jelenti a hírt a nyájőrző pásztoroknak, ő már a nyitott istálló előtt áll — a fólió jobb szegélyét ékesítve —, hogy a tudatlan, jámbor érkezőknek Mária szüzességét ékesszólóan bizonyítsa. Beszédművészetének lefőbb elismerése — sőt védőbeszéde győzelmének bizonyítéka is — hogy a Győztes Szűz közvetlen környezetében is kiemelkedő hely illeti. Andrea Mantegna fenséges művén, a győzelem szimbólumaival telített Madonna della Vittoria híres kompozícióján, a trón mögött, a csillogó kupola alatt íme a mennyei Királynőt Védő papagáj: három is ékeskedik.

88 E háromszor ismételt győztes pozíció a Hármasság kitűntető hangsúlyával koronázza híres szerepét. Idézzük fel ezek után ismét Cicero vallomását, amelyet Victorinus már bevezetésében oly kirívóan hangsúlyoz. „Midőn a bölcsességet dicséred, az ékesszólásra törekszel." Eszerint a bölcsesség és az ékesszólás között nemde a legszorosabb szinonímia áll fenn? Ám túl ezen: vajon nem adta-e kellő bizonyítékát a papagáj ősidők óta az ékesszólásra való törekvésről? Hiszen a koraközépkorban már Hugo de Sancto Victore, midőn e madárra vonatkozó klasszikus hagyományt összegezi, nyomban infra alterum suae aetatis annum, quae monstrata sunt, et citius discit et tenacius retinet.'''' Hugo: De bestiis et aliis rebus, [XII. szd. eleje] Lib. III. Cap. XXVIII. De psittaco. (Pat. Lat. 177.) 94—95. hasáb. 84 „Psidicus a natura ave si dicere valet, quare per aurem virgo púra non generaret?" Franciscus de Retza [Franz von Retz, a bécsi egyetem teológia professzora: 1385—1411.]; Defensorium inviolatae virginitatis Mariae [1400 körül]. Idézi és magyarázza: Bergström: i. m. 147.1. Lásd még: Lexikon der Chr. Ikonogr. I. Bd. 499. hasáb. 85 „Särskilt i tysk konst var papegojan vid denna tid en sedan länge nyttjad symbol för avlelse..." Bergström: i. m. 147.1. 86 Hemes de Paris. 1410. Fol. 31.

R (Bibi. Nat. Paris.) 87 Evangeliarum et Benedictionale. Fol. l.

R

. (EK. Cod. lat, 113.) 88 Késői műve: 1496-ból. (Louvre, Paris.) 186