AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

után megadja a cím egységes formáját is. Ennek az utalásnak két összetett főtárgya van: a szerző egész oeuvre-je — erre mutat a szerző egységes neve; és a szerző szóban forgó műve, amit az utalás felső szakaszának két egységes jegye együttesen határoz meg. Ha ezzel szemben a főbejegyzés a szerző egységes neve mellett a mű címének is az egységes formáját részesíti előnyben az anyagi előtt, akkor a komplementer utalásnak a szerző egységes neve és a cím anyagi alakja alatt kell állnia. Ennek az utalásnak tehát már csak egy összetett tárgya van: a szerző oeuvre-je. Ez a példa azt is demonstrálja, hogy az alosztályok számának növelésében jelentős szerepe van annak, hogy a nemzetközi katalogizálási gyakorlat nem egységes és emellett következetlen is. Az említett öt főosztály — amelyek közül kettő ugyancsak az egységes katalogizálási gyakorlat hiányának a számlájára irandó — a következő: 1. Azoknak a bejegyzéseknek az osztálya, amelyeknek egyedüli főtárgya egyetlen elemi tárgy, mégpedig kizárólag elemi minőségében. Ilyenek azok a fő- és mellékbejegyzések, amelyek olyan anyagi jegy alatt állnak, amelynek van egységes variánsa is. Ezeket a bejegyzéseket a könyvtárosok többsége ma már persze elavultnak tekinti, ennek ellenére azonban a katalógusok többségében változatlanul alkalmazza őket, hol szűkebb, hol szélesebb körben. Rajtuk kívül ebbe az osztályba sorozhatok az olyan anyagi jegy alatt álló utalások is, amelyet csak egyetlen elemi tárgy visel. 2. Azoké, amelyeknek egyetlen főtárgya egy elemi tárgy, de nem elemi, hanem összetett minőségében: mint egy vagy két összetett tárgynak a komponense. Ide tartozik minden egységes jegy alatt álló fő- és mellékbejegyzés, tehát minden olyan jegy alatt álló, amelynek van legalább egy — általában anyagi — variánsa. 3. Azoké, amelyek egyesítik az előbb említett két osztály főtárgyait. Ilyenek az olyan fő- és mellékbejegyzések, amelyeknek a fejét olyan anyagi jegy képezi, amely ellátja az egységes jegy funkcióját — amely egyúttal egységes jegy is. A bejegyzéseknek ez az osztálya két alosztályra oszlik: az elsőbe azok a bejegyzések tartoznak, amelyeknek fejét főtárgyuk olyan anyagi jegye képezi, amelynek variánsa egyáltalában nincsen; a másodikba azok, amelyek címfejadó anyagi jegyének vannak ugyan variánsai, de ez a címfejadó anyagi jegy éppen maga az egységes variáns. 4. Azoké, amelyek főtárgya több elemi tárgy együttese, csoportja. Ilyenek az anyagi jegy alatt álló utalások. Az utalásoknak ez a fajtája hibrid jelenség: miután anyagi jegy alatt állnak, főtárgyukat elemi jellegűnek kell minősíteni; másrészről azonban az a körülmény, hogy e főtárgy nem egyetlen egyedi tárgy, hanem több ilyenből összeálló tárgy-csoport, mégis egy bizonyos összetett jelleget ad nekik — persze anélkül, hogy valóságos összetett tárggyá tenné őket, lévén hogy e tárgy-csoportok mindig csak részei, töredékei a katalogizálás összetett tárgyainak. 5. Végül azoké, amelyeknek főtárgya egy vagy több teljes összetett tárgy. Ilyenek az egységes jegy alatt álló és az anyagi variánsok felé mutató utalások — az 1. osztály fő- és mellékbejegyzéseivel korrelát, és azokhoz hasonlóan elavulóban levő utalás-forma. E felsorolás mindenekelőtt egy fontos tényt demonstrál: hogy vannak olyan bejegyzések is, amelyeknek hiányzik vagy az elemi vagy az összetett főtárgya. Ilyenek az 1., 4. és 5. osztály bejegyzései. Az első kettőéinek nincsen összetett, az utolsóéinak nincsen elemi főtárgya. Annak ugyanis nem sok értelme lenne, ha -a2. osztály analógiájára — úgy próbálnánk elemi főtárgyat tulajdonítani az 5. osztály utalóinak, hogy mindazoknak az egyedi elemi tárgyaknak az együttesét, amelyeket összetett főtárgyuk felölel, minősítenők elemi főtárgyuknak; hiszen az 5. osztályú bejegyzések főtárgyai elemi összetevőinek a regisztrálására külön bejegyzések: az 1. osztály bejegyzései szolgálnak — éppen úgy, mintahogyan megfordítva, az 1. osztályú bejegy112